1946-47, 1961-64: Magyar Képzőművészeti Főiskola, rajztanári képesítés. 1973: egyéves tanulmányúton járt Prágában, ahol az Iparművészeti Főiskolán üvegművességet és üvegművészetet tanult. 1974-től a MM Művészetoktatási Osztályán dolgozott. Jelentős szerepe volt a művészeti főiskolák egyetemmé alakulásának elősegítésében. Ugyancsak 1974-től a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanított meghívott tanárként. Nevéhez fűződik a szilikátipari szakon belül az Üvegipari Tanszék létrehozása, valamint a teljes program- és tanterv kidolgozása. 1979-ben egy szemesztert tanított a hallei Iparművészeti Főiskolán. 1980-86 között a Magyar Iparművészeti Főiskola Továbbképző Intézetében dolgozott. 1966-tól minden jelentősebb hazai üvegipari, ill. üvegművészeti kiállításon részt vett. Munkásságáról számos írás jelent meg a hazai sajtóban és művészeti kiadványokban. Balatonakalin él és dolgozik, ahol saját kis galériájában állandó kiállítása mellett alkalmi, időszakos kiállításokat is rendez.

Művészetében fontos szerepet játszik az anyag. Munkásságának középpontjában a tömeg, az üveg és a fény együttes hatása áll. Formai, technikai ötleteit az anyag adja. Szobrászatának kulcsmozzanata az anyag jellegéből eredő paradox, mely szerint az üveg átengedi a fényt. Kezdetben használati funkciójú tárgyakat készített, majd áttért a művészeti üvegplasztikára.