Előszó
Magyarország történelmi esély előtt áll.

2007 és 2013 között 22,4 milliárd eurós uniós támogatásban részesül, hogy felzárkózhasson
a fejlett országokhoz. Ez uniós adófizet?k pénze, amely a vidékfejlesztési támogatásokkal
együtt közel 8000 milliárd forint. E hatalmas összeg sikeres felhasználásával meger?síthetjük
meglév? adottságainkat, és felszámolhatjuk azokat az akadályokat és visszahúzó-er?ket,
amelyek gátolják fejl?désünket. Néhány éven belül soha nem látott növekedésnek indulhat
a gazdaság, ha versenytársainkra figyelve megtaláljuk saját kitörési pontjainkat. A legtehetségesebbek
kiugró teljesítménye közös jólétünk feltétele. Ha támogatjuk a társadalom megújulását,
n?ni fog a foglalkoztatottak száma és jelent?s mértékben csökken a szegénység.
Egyre többen lesznek képesek arra, hogy el?bbre lépjenek, és jobb életet biztosítsanak családjuknak.
A méltányos közteherviselés pedig megteremti majd a forrásokat arra, hogy az öngondoskodásra
képtelenek számára a szolidáris társadalom méltányos életfeltételeket biztosítson.

Töltse le innen a részletes anyagot! umft.pdf

Ha összefogunk, sikerülni fog!

Ez az egyszeri történelmi esély el is veszhet, ha nem vagyunk képesek megfelelni a feladatnak.
Ha a saját er?sségeinkre épít? offenzív stratégia helyett megelégszunk a közhelyekkel.
Ha néhány nagy és egymás hatását er?sít? cél kiválasztása helyett a forrásokat szétforgácsoljuk.
Ha a fejlesztést néhány presztízsberuházással akarjuk pótolni. Ha az eredményeket
hosszú távú hatásai helyett a gyors sikerekkel mérjük. Ha az éles globális versenyben való
helytállás, a gy?ztesek közé kerülés helyett a bezárkózást választjuk, és túlélésre rendezkedünk
be. A felzárkózásban élenjáró országok példája azt mutatja, hogy olyan merész és kreatív,
a foglalkoztatás kérdését is felölel? gazdaságfejlesztési koncepcióra van szükség,
amely a társadalom igényeinek kielégítésére és a makrogazdasági stabilitásra egyaránt tekintettel
van.
A fejlesztési stratégiát meghatározó víziónk kidolgozása közben sok szempontra kell tekintettel
lennünk. Elképzeléseinket össze kell vetnünk az ország jelenlegi állapotával és teherbíróképességével.
Másrészt tudomásul kell vennünk, hogy a fejlesztési források felhasználásában
egy önmagát is meghaladni akaró Európai Unió támaszt modernizációs elvárásokat. Számolnunk
kell azzal is, hogy más feltörekv? térségek, például a délkelet-ázsiai vagy a délkelet-
európai országok versenytársat jelentenek számunkra. Nyilvánvaló, hogy a felzárkózni
igyekv? tagállamként már nem az alacsony bérekkel, hanem a magas hozzáadott értéket el?állító
termékekkel és szolgáltatásokkal lehetünk versenyképesek. Különösen akkor, ha nem
legy?zend? ellenfélként tekintünk versenytársainkra, hanem mindenki számára gyümölcsöz?
együttmőködésre törekszünk velük. Az Európai Unió története azt példázza, hogy a hétköznapokban
szervez?d? kooperáció képes olyan kölcsönös bizalmat teremteni, amely az
évszázados konfliktusokat feloldva új fejl?dési távlatokat nyit meg. Ez a tanulság nem csak a
globális versenyben, hanem régi bels? konfliktusaink megoldásához is jó sorvezet?!
Fejlesztési stratégiánk csak több kormányzati intézkedés együttes hatására valósulhat meg.
Olyan államot akarunk, amelyet kevesebb kiváltság és nagyobb teljesítmény, kisebb bürokrácia
és takarékosabb mőködés jellemez. A tartós egyensúly megteremtése nélkül az ország
eladósodása tovább n? és hosszú id?re lemaradunk a fejlett országokhoz való felzárkózásban.
Ezért növelni kell a bevételeket és csökkenteni a kiadásokat, hogy helyreálljon a megbomlott
egyensúly.
Az állam szerepének és az egyén felel?sségének újragondolása nélkül már a közeljöv?ben
válik fenntarthatatlanná a jelenlegi jóléti rendszer annak ellenére, hogy a gazdaság növekedését?l
már ma is túl sok forrást von el. Át kell tehát szervezni az állampolgárokat és a vállalkozásokat
szolgáló közigazgatást. Meg kell újítani a mindenkit megillet? egészségügyet,
oktatást és a szociális rendszert, hogy jobb színvonalon lássák el feladatukat. Ezek szilárdíthatják
meg az uniós forrásból megvalósuló fejlesztések alapjait, amelyek hét év alatt egy
mindenre kiterjed? megújulást eredményeznek Magyarországon. Addig azonban még
sok közös munka vár ránk!
El?ször a legéget?bb gondok orvoslására kellett kijelölnünk azokat a dönt? célokat, amelyek
révén az emberek élete jobbra fordul. Ezek a foglalkoztatás b?vítése és a tartós gazdasági
növekedés feltételeinek megteremtése. E két cél megvalósulásának hatását alig lehet egy
olyan országban túlbecsülni, ahol a munkaképes korúak fele a munka világán kívül van, és az
ország GDP-je az uniós átlag 2/3-át sem éri el.
Vannak azonban olyan fontos céljaink is, amelyek a foglalkoztatásra és növekedésre fókuszáló
fejl?dési pályánk számára ellensúlyokat teremtenek. A fenntarthatóság és a kohézió követelménye
olyan elvek, amelyek folyamatosan figyelmeztetnek bennünket: csak hosszú távon
is életképes folyamatokat szabad beindítanunk. A környezeti fenntarthatóság azt jelenti:
természeti kincseinket meg?rizzük, hogy így adhassuk tovább gyermekeinknek. A gazdasági
fenntarthatóság érvényesülése azt jelenti, hogy a fejlesztések mőködtetése érdekében nem
kell több adót fizetni. A társadalom fenntarthatósága alatt azt értjük, hogy egyre több embert
teszünk képessé az öngondoskodásra és az ország egészéért érzett felel?sség vállalására.
A társadalmi és területi kohézió a szolidaritás eszméjének megjelenése. Azt üzeni, hogy
mindenkire szükségünk van. Mindenki számára, az ország legelmaradottabb vidékén él?, a
legreménytelenebb helyzetben lév? polgáraink számára is megteremtjük a felemelkedés lehet?ségét.
A jó és közösen elfogadott célok azonban még nem elégségesek. Világos elvekre is szükségünk
van ahhoz, hogy a fejlesztésekkel egy id?ben ne újabb megoldandó problémákat termeljünk.
Az uniós források segítségével olyan fejl?dési pályára kell állítanunk az országot,
hogy majd e küls? segítség nélkül is képesek legyünk megteremteni és fenntartani jólétünket.
Ennek érdekében a következ? elveket tartjuk szem el?tt a fejlesztések során:

• a meglév? rossz struktúrák fenntartása helyett támogatni, katalizálni kell a nagy állami
  elosztórendszerek és az állami közszolgáltatások reformját,
• az állami kiadások szerkezetének átalakításával csökkenteni kell az újraelosztás mértékét,
• az újraelosztás szerkezetén belül a foglalkoztatás terheit csökkenteni, a fogyasztás és a
  vagyon szerepét pedig növelni kell,
• nem helyettesíteni kell a magánt?két, hanem támogatni kell a számára meg nem térül?
  beruházásokat,
• azokat a fejlesztéseket kell támogatni, amelyeknek más területekre továbbgyőrőz?,
  multiplikátor hatásuk van,
• olyan kultúraváltást kell támogatni, amely révén:
  o növekszik a teljesítmény és az egyéni kezdeményezések megbecsültsége,
  o felértékel?dik az öngondoskodás,
  o meger?södik a társadalmi szolidaritás és együttmőködés,
  o felértékel?dik az esélyegyenl?ségnek és az esélyek újratermel?désének a követelménye,
  o társadalmi normává válik a jogkövetés,
  o meger?södik az egyének és a közösségek cselekv?képessége és szuverenitása.
  
  Ezen alapelvek alapján készült el az Új Magyarország Fejlesztési Terv, amely
  
• megfogalmazza a foglalkoztatás b?vülését és a gazdaság növekedését biztosító fejlesztési
  stratégiát,
• kijelöli azokat a legfontosabb fejlesztési feladatokat, amelyek fenntartható módon biztosítják
  társadalmi, gazdasági és környezeti viszonyaink jobbá tételét,
• olyan fejlesztési programokat jelöl ki, amelyek a hatékonyság érdekében alkalmazkodnak
  a társadalom és a gazdaság várakozásaihoz és változásaihoz, valamint felszabadítják
  az emberek és vállalkozásaik fejlesztési, újítási energiáit,
• célul tőzi ki, hogy az országos és regionális programok egészítsék ki és támogassák egymást,
  hogy együttes és szinergikus hatásuk összességében mutasson túl a részcélok sikeres
  megvalósításán,
• fő vonalakban vázolja a programok hatékony megvalósítására képes, a források felhasználását
  és széleskörő hozzáférhetőségét biztosító, átlátható, egyszerő és gyors intézményrendszert.

A kormány vagy az állam egyedül nem képes a változásokat és fejlesztéseket végrehajtani,
milliók közös munkájával érhetünk csak célba. A siker feltétele annak közös belátása,
hogy az ország csak polgárai teljesítményéb?l építkezhet. A versenyképes gazdaság a feltétele
a gazdasági növekedésnek, a foglalkoztatás b?vítése pedig a szolidáris társadalomnak.
Képessé kell tenni tehát polgárainkat arra, hogy megállják helyüket a verseng? világban.
És képessé kell tenni az államot arra, hogy a versenyb?l kimaradók számára szilárd
támaszul szolgáljon. Ha az ország nem lesz képes alkalmazkodni a gyorsan változó
világhoz, lehetetlenné válik értékrendünk fenntartása. Ha a tehetségeseket nem hagyjuk szárnyalni,
ha a feltörekv?ket nem támogatjuk abban, hogy meger?södjenek, akkor nem leszünk
képesek arra sem, hogy a leszakadóknak biztonságot nyújtsunk.

A Kormány az Új Magyarország Fejlesztési Tervvel, a foglalkoztatás bővítését és a gazdasági
növekedés támogatását felvázolva új, fenntartható pályára kívánja állítani az
országot.
A Kormány tudja: ezt csak a sikeresen pályázó és a fejlesztéseket meg is valósító vállalkozások,
önkormányzatok, civil szervezetek, egyházak közremőköd? segítségével képes
megvalósítani.
A Kormány vallja: csak nemzeti összefogással vagyunk képesek Magyarországot az élen
járó országok sorába emelni.