Belépési ponthoz
Fejrész ki
 
Híreink
Híreink Kapcsolatok Impresszum
A terrorakciók alakulásáról

 A nemzetközi terrorizmus számlájára írható akciók, s ezek áldozatainak száma is csökkent 2005-ben világszerte; a „hazai" indíttatású, azaz az adott ország polgárai által otthoni célpontok ellen elkövetett terrorcselekmények száma viszont jelentősen nőtt – ezt állítja két belga kutató a terrorakciók 2005-ös alakulásáról készített, csütörtökön közzétett jelentésében.


Az összegzés szerint a nemzetközi terrorizmus kategóriájába tartozó támadások száma 2004 és 2005 között egyharmadával (393-ról 266-ra), az áldozatok száma pedig 40 százalékkal (733-ról 443-ra) csökkent. Ráadásul a nemzetközi terrorizmus világméretű jelenségből regionálissá vált: mindenekelőtt a Közel-Keleten pusztított, s áldozatainak 90 százalékát 2005-ben Irakban vagy Jordániában szedte. A Közel-Keleten 394-en haltak meg miatta, ebből 321-en Irakban. Dél-Ázsiában ez a terrorizmustípus 35 halálos áldozatot követelt – de például Észak-Európában, vagy Amerikában egyet sem.


A nemzetközi terrorizmussal szemben (amelyet a szerzők külföldi célpontok elleni, vagy hazai célpont ellen egy külső állam segítségével végrehajtott akcióként fogalmaztak meg), a „hazai" terrorizmus éppen ellentétes tendenciát mutat. Az ennek számlájára írható cselekmények gyakorisága, s az áldozatok száma is jelentősen nőtt 2005-ben az előző évhez képest: az előbbi 90, az utóbbi 60 százalékkal. Itt is Irak, az itteni helyzet romlása játssza a főszerepet. 2005-ben 4217 ilyen terrorakció történt, 7041 halálos áldozattal, míg az előző évben 2247 terrorcselekmény 4333 halottat követelt. 2005-ben az áldozatok közül 5679-en Irakban, 307-en Afganisztánban, 56-an pedig Európában veszítették életüket: ez utóbbi számot a tavaly nyári londoni terrormerényletek magyarázzák.


Mindez a kutatók szerint azt mutatja, hogy nem a nemzetközi, hanem a hazai indíttatású terrorizmus jelenti a fő veszélyt. Az pedig, hogy ilyen hatalmas az eltérés az európai, illetve a közel-keleti áldozatok száma között, két dolgot jelez: egyrészt, hogy az európai országokban hatékony terrorizmusellenes intézkedéseket hoztak, másrészt, hogy a terroristáknak – az általában elterjedt feltételezéseket cáfolva – nem a Nyugat a fő célpontja, s hogy az iszlám nevében elkövetett merényletek leginkább éppen a muzulmán lakosságot sújtják