Előző, márc. 15-i kiáltványomban részleteztem, miért érdemes kispártra szavazni. Most arról ejtek néhány keresetlen gondolatot, miért ne szavazzunk nagypártra.

A politikai pártpalettán háromféle párt létezhet. A klasszikus modell szerint egy párt szorosan kötődik valamelyik alap-ideológiához, ezek szerint  a pártok lehetnek konzervatívak, szociáldemokraták, liberálisak, kommunisták, nacionalisták és még egy pár köztes ideológia zászlóvivői.

Aztán lehet egy párt választási párt aszerint, hogy mely  népréteg vagy nemzeti kisebbség érdekeit képviseli. Ilyenek például a parasztpárt, kisgazdapárt, vállalkozók pártja, magyar koalíció pártja, romániai magyar demokrata szövetség vagy akár cigánypárt.

A harmadik fajta az úgynevezett gyűjtőpárt, mely egyszerre akarja mindenki érdekét képviselni, ami a leglehetetlenebb, éppen ezért aggályos. Ezek a pártok, a pártok vezetői leginkább csak a hatalom érdekeit képviselik. Ilyen párt az MSZP is, meg az MPSZ (fidesz) is.

De túl azon, hogy e két nagypárt felkentjeit és elkötelezettjeit nehezen tudnánk bármely ideológiai vagy életvitel szempont szerint identifikálni, van ennek a két nagypártnak a számláján jó néhány megbocsáthatatlan és megmagyarázhatatlan (legalább is szerintem megbocsáthatatlan) bakija.

Az MSZP-nek azt nem tudom megbocsátani, hogy annak idején, az 1989. májusi egypártkongresszuson nem azt mondták ki, hogy az MSZMP feloszlik kommunista és szociáldemokrata pártra (hiszen annak idején e két párt egyesüléséből jött létre, így logikus lett volna, ugyanígy felosztani), hanem létrehozták az MSZP-t mint jogutódot, vagyis megtartották a pártvagyont egy az egyben. S hiába hajtogatják azóta is rendületlenül, hogy elszámoltak vele, a java bezony náluk maradt.

Az már csak a kisebbik bűne az MSZP-nek, hogy nem hagyták lélegzethez jutni a történelmi szociáldemokratákat, tétlenül nézték, ahogy elsorvad Petrasovics pártja. Meggyőződésem, hogy Kéthly Anna sem fogadta volna el az MSZP-t e miatt, ha megérhette volna. Az pedig, hogy a mai napig nagyon nehezen találja meg az MSZP a valódi szociáéldemokrata erényeket (Orbán szerint: luxusbaloldal), már csak hab a tortán.

De a fideszes fiúk újmagyar kivagyisága sem hiteles egyáltalán. A damaszkuszi pálfordulás kismiska volt ahhoz képest, ahogy a kilencvenes évek derekán többtízezer magát radikális liberálisnak valló fiatal demokrata zombi módra átgyalogolt a kiüresedő jobboldalra. Mert az, hogy mondjuk Jóska, Pista vagy Viktor megvilágosodás folytán eszmét vált és átáll egy másik pártba, még csak hagyján, de hogy egyszerre húszezren????

Nálam az csapta ki a biztosítékot, mikor Orbán Viktor négy éve elsütötte azt a poént, mely szerint ha Isten liberális lenne, akkor a 12 parancsolatot 12 kívánságnak hívnák. De volt a Fidesznek ennél nagyob bűne, ami sokaknak (köztük jómagamnak) szúrja a szemét: az, hogy bekebelezett egy sor történelmi pártot, az egy szem MDF-en kívül, amely nem hagyta magát, minimum a kereszténydemokratákat meg a kisgazdákat. Az pedig, hgy a fidesz-program sem egyéb populista népnemzeti-marxista hablatynál, csak a hab a másik tortán.

Egyszóval nem látok semmit okot, hogy ezekre a hataloméhes, program nélküli gyűjtőpártokra kéne szavazni. Hacsak az nem, hogy kispártra szavazva elveszhet a szavazat, legalább is ezzel próbált meg győzködni engem a minap két, a lépcsőházunkat járó fidesz-fullajtár. Értitek, kedves olvasók? Nem a saját pártjukra akartak rábeszélni, hanem a másikról lebeszélni. Pfuj!  Hát ezért ne szavazzunk nagypártra!

Szavazz a kispártokra, csakazértis!

Előzmény:

Szavazz a kispártokra! I.