A Tapolcai-medence - közepén a névadó várossal - a Balaton északnyugati végén helyezkedik el, hétfelől befutó utak csomópontjában. Megragadó tájképi szépségét a vulkanikus hegyeknek és a csillogó Balatonnak köszönheti.

Természeti adottságai, a soha be nem fagyó karsztforrások, halban, vadban bő Balaton, illetve erdők már az őskorban letelepülésre vonzották a kőkorszaki embert, s azóta állandóan lakott hely volt. 1903-ban felfedezték a barlangot, melynek már akkor szép jövőt jósoltak.

A század első évtizedeiben vasutasvárosként emlegették. A világháború első évében megépült a kórház. Az 1950-es évek végétől megindult az építkezés a városban, ami akkor gyorsult fel, amikor a Bakonyi Bauxitbánya központja ide települt. A fejlődés eredményeképpen 1966-ban visszakapta városi rangját, és a lakosság - főleg a beköltözéssel - 19 ezer fölé emelkedett.

Tapolca az északnyugati Balaton-part hátterében - mint kereskedelmi-szolgáltató központ is jelentős. A Barlangon, az ősi városmagban lévő tavak és a Templomdomb nevezetességein kívül érdemes felkeresni a gyógyhatású meleg és hideg vizű fürdőt, s megfelelő beutalással a légzőszervi (asztmás) betegségek gyógyítását szolgáló gyógybarlangot is.