Sajnos egyre nagyobb teret hódít a kábítószer terjesztése, használata, és mind gyakrabban halljuk különböző médiumokban, hogy „túladagolásban meghalt”, „drogos, ittas állapotban vezetett”. A drog a kimutatások szerint főként a 18-35 év köztieket érinti, de a fiatalabb és az idősebb korosztály számára sem ismeretlen. A felvilágosító előadásokról régóta tudjuk, hogy önmagukban nem eredményesek, a tájékozottság és a magatartás között nincs összefüggés.
A szakemberek szerint fontos, hogy olyan személy tájékoztasson a drogról, annak káros hatásairól, aki tud erről a témáról nyíltan beszélni, értékeket tud közvetíteni és készségeket fejleszteni. Figyelmet kell fordítani arra, hogy a családban és az iskolában ne beszéljünk, hanem beszélgessünk a drogokról, legyen olyan a hangulat és a légkör, hogy a gyermekek merjenek kérdezni, elmondják a véleményüket. Végezzenek szerepjátékokat, helyzet-gyakorlatokat a készségek fejlesztéséhez. Mivel gyermekeink számos helyről kapnak a kérdésben információt, nekünk lehetőséget kell biztosítani félelmeik, hiedelmeik megbeszélésére, élményeik elmesélésére.
Az eddigi leghatásosabb módszernek a mindennapi készségeket fejlesztő programok bizonyulnak. A Leo Amici Alapítványnál jártam, ahol Propszt József adott tájékoztatást arról, hogy mire számíthat az, aki az ő segítségükkel szeretne „tisztává” válni.
- Az alapítvány mikor és kiknek a számára kezdte meg működését?
- 1991 óta dolgozunk. Hozzánk bárki jelentkezhet az országból, aki abba szeretné hagyni a drogozást. Nagyon fontos azonban, hogy csak azokkal a jelentkezőkkel tudunk foglalkozni, akik önszántukból jönnek és nem szülői, baráti rábeszélésre.
- Az érdeklődők hogy vehetik fel a kapcsolatot az alapítvánnyal?
- A jelentkezés levélben vagy telefonon történhet, amit felvételi beszélgetés követ. Azon felépülőben lévő drogbetegek és segítő munkatársak vesznek részt. A felvételt megelőzően kérjük szűrővizsgálatok elvégzését is (HIV-, Hepatitis B- és C-, tüdőszűrés).
- Milyen terápiákkal várják a jelentkezőket?
- Gyógyszeres terápiát nem végzünk; csoport-, színház-, zene-, valamint munkaterápiát viszont igen. A csoportterápia során előbb vagy utóbb mindenki beszél arról, hogyan látja magát és a többieket, miképpen változott meg az élete a szer használata következtében, mit vesztett emiatt. Közben megtanulhatja érzéseinek és gondolatainak őszinte, nyílt kifejezését. A terápia célja olyan, a viselkedést, magatartást és érzésvilágot integráló drogmentes életmód kialakítása, mely a személyiség gyökeres megváltozását eredményezi.
A zeneterápiában jelentős szerepet kap a zene mint közösségfejlesztő eszköz. A zenés foglalkozások célja főként a csoportos együtt zenélés, a színháztréning pedig a bennrekedt feszültségek kioldására, a kinnlevők beszorítására nagyon alkalmas. A jelentkezők mindezen kívül rendszeres munkaterápián vesznek részt, amelyen drogmentes és egészséges életmódot - beleértve ebbe az egészséges táplálkozást is - folytatva új készségeket, mindenekelőtt felelősségérzetet, fegyelmet, kitartást és állhatatosságot sajátítanak el.
- Mit takar a józanságmegtartó csoport elnevezés?
- A kezeléseket eredményesen befejezők a józanságmegtartó csoportot látogatják. Az egyéneknek ugyanis szükségük van új, rendszeres megerősítésre, mivel a szenvedélybetegség egyik legjellegzetesebb vonása a visszaesésre való hajlam. Az intézetben felépült "sors- és bajtársak" havonta találkoznak és osztják meg egymással tapasztalataikat.
- Az ide jelentkezők milyen közösségre számíthatnak?
- Nyitottan és őszintén megosztjuk egymással tapasztalatainkat, megtanulunk törődni magunkkal, egymással és a közösséggel. Mindenkit egy dolog motivál: a talpraállás szándéka, a rehabilitációs program így a krónikus drogbetegek talpraállítására irányul. A jelentkezőket tehát egy terápiás közösségi elvek szerint működő bentlakásos intézet várja.

Nyitrai Roberta