Megszámoltam, pontosan 27  nagyrészt nagyhangú férfi vonult végig tegnap délután a komlói utcákon "Gyurcsány, takarodj!" nagyívű, de pontosabban ki nem fejtett kívánságuk skandálásával. Nézők, hallgatók nemigen csatlakoztak hozzájuk. Így valószínűleg még az est beállta előtt szétszéledtek.

Advent, a várakozás, a lelki töltekezés, a közelgő ünnep- és csodavárás ideje. Munkából, napi sürgés-forgásból hazatérve az ember készülődik. Karácsonyfatalpat eszkábál, ablakdíszt erősít, függönyt vasal, ajándékot szortíroz, a kisebbek távollétében csomagokat készít, üdvözlőkártyákat ír, menűsort tervez, a még bevásárlandók, elvégzendők listáját pontosítja, kihúzván az időközben megvalósítottakat. Valami vanilia- és fenyőillat keveredik, béke van és csend. Ugye, hozzánk is jön a Jézuska?- Remélem és tudom, hogy eljön, ahogy eddig is minden évben.... És ezt a kegyelemteljes várakozást, ezt a kisközösségi-családi ünnepváró hangulatot merészeli megzavarni néhány ... nem tudom megnevezni, milyen figura. Beleüvöltöttek, lábbal beletiportak valamibe, ami szent és sérthetetlen. S eszükbe sem jut, hogy ehhez a stílushoz nincs joguk a nemzeti színű zászlót társítaniuk! Az a magasztos jelkép ugyanis mindannyiunké, nem sajátítható ki! Vagy akár a Megváltónak sem kell már (és újra) megszületnie? Elég az ő handabandázásuk? Nem! Nem! Békét, csendet, nyugalmat, kölcsönös tiszteletet és egy icipici szeretetet - a közelgő karácsony előtt. És utána! Az ember jogán. Az ember örök jogán!