Adózás, helyi adók
Államigazgatás
Állatbarát
Állattartás
Balaton
Befektetés
Bemutatjuk
Bér, jövedelem
Beruházás
Biztosítás
Borturisztika, borturizmus
Cégek, vállalkozások hírei
Cégvilág
Civil hírek
Család
Egészségügy / szociális intézmények
Egyesület
Egyházak
Elektronikus ügyintézés
Elemzések, tanulmányok
Életmód
Energiagazdálkodás
Építési ügyek
Érdekességek
Események
EU információk
EU pályázatok
Felhívás
Fiatalok
Foglalkoztatás
Fogyasztóvédelem
Gasztronómia
Gazdasági hírek
Gazdaságpolitika
Gyermek és ifjúsági ügyek
Gyermeknevelés
Helyi önkormányzat
Helyi rendeletek
Helyi szolgáltatások
Helytörténet
Hőszolgáltatás
Humán
Idegenforgalmi információ
Információ
Informatika
Informatika és távközlés
Innen-onnan
Innováció
Interjú
Internet / multimédia
Irodalom
Jegyzet
Jótékonyság
Kamarák
Karácsonyi ünnepségek
Karrier
Katasztrófavédelem
Képviselők
Képviselők hírei
Képviselőtestület
képviselő-testület
Kézilabda
Kiállítások, konferenciák
Kistérségek
Kitüntetés
Koncert
Konferencia
Kórház, klinika vagy egészségügyi centrum
Kosárlabda
Könyvismertető
Környezetvédelem
Közbiztonság
Közérdekű információk
Közlekedés
Közlekedési információk
Közműépítés
Közműépítés és szolgáltatás
Köztársasági elnök
Közvélemény
Kulturális programok
Labdarúgás
Lelkisegély
MSZP
Munkaerő
Munkavédelem
Műszaki Tudományok
Nemzeti Fejlesztési Terv
Nemzetiségi ügyek
Népművészet
Nyugdíjasoknak
Oktatás
Pályázatok
Parlament
Párthírek
Pedagógia
Polgári védelem
Politika, közélet
Portré
Rally
Regionális programok
Rendezvény
Rendőrségi hírek
Sport / fittness / szabadidő
Sportrendezvény
Statisztika
Szabadidő
Szociális ügyek
Szociálpolitika
Társadalom
Távközlés
Technika
Terrorizmus
T-Kisebbségek
Történelem
Törvény, rendelet, szabályozás
Tudományos hírek
Tudósítás
Turizmus
TV, rádió
Utazás
Ünnepségek
Vállalkozásfejlesztés
Vallás
Vélemények
Vízszolgáltatás
|
Milyen meghalni?
Akit anya szült, annak egyszer el kell mennie. De hogyan? De mikor? És meddig még...? Megannyi kérdés, de rájuk alig van felelet. Hiszen csak a másik emberét látjuk, hiszen csak az ő elvágyódásának, útra készülődésének, máskor pedig szívfájdító maradni akarásának lehetünk tanúi. A választ, az igazit nem tudjuk, nem tudhatjuk. A méltó halál, igen, azt mindannyian szeretnénk. Megbékélve, bízva valami másban, valami jobban, fogva még, de már végképp elengedve a másik kezét... Sokszor, nagyon sokszor feltette nekem Kati az előbbi kérdéseket. Hol ezt, hol azt idéztem felelvén neki, miközben láttam a rettegést a szemében... Pedig milyen melengető, milyen magabiztos volt éveken át a keze. Nagy fájdalmai, egyre kilátástalanabbnak látszó küzdelme idején egyre többször könyörgött, hogy nem bírja tovább, engedjem el. S a végén, amikor már iszonyúan lefogyott, elerőtlenedett, akkor mégis maradni szeretett volna egy kicsit még, köztünk, velünk. De nem lehetett.... Óh, Uram, miért nem lehetett? És most Polcz Alain is követte, aki kisgyermekként részese volt annyi búcsúnak, annyi eltávozásnak. Aki tanult pszichológusként vizsgálta és megírta gyerekek, majd felnőttek halálélményét. Aki Asszonyként a fronton, feleségként a magánéletben, tudósként, íróként a közéletben annyi tragédia ellenére mindvégig ember tudott maradni. Olvastam folyóiratokban publikált cikkeit, olvastam regényét, végighallgattam CD-n megjelent vallomását, tudok a hospice-szal kapcsolatos munkájáról. És végigcsodáltam a vele folytatott utolsó rádióriportot, amikor ilyesmit mondott: "Igen, mindent tudok a halálról, a méltósággal való elmenetelről. Magam mindent elrendeztem: félliteres üvegekben szűkebb hazám, Erdély pálinkája, mert nem sírniuk kell a maradóknak... De vajon megadatik-e majd nekem a végső órámon is a tiszta öntudat... és... és nem kell-e szégyenkeznem a fehérneműmön esett folt miatt?" Szerencsére, nem kellett!
|