Elhunyt
Dr. Fallenbüch Zoltán
1924-2006
a történettudományok doktora,
Gödöllő díszpolgára

Fallenbüchl Zoltán országosan ismert és elismert történész volt, jelentős gödöllői kötődéssel, aki munkásságával növelte városunk jó hírnevét. 2004-ben Gödöllő Díszpolgára címmel tüntette ki a város képviselő-testülete. 1924-ben született Budapesten, kora gyerekkora óta történésznek készült. 1942-ben a piaristáknál érettségizett. 1942-1946 között a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte tanulmányait történelem-latin-földrajz szakon. 1947-től 1984-ig, egészen nyugdíjba vonulásáig az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott: 16 évig a Térképtárban, 16 évig pedig a Kézirattárban. Egyetemes történésznek indult, Magyarország legnagyobb könyvtárában azonban magyar történész lett belőle.
Kutatási területe volt az irodalomtörténet is, lévén Ambrus Zoltán író unokája, segített édesanyjának, Ambrus Gizellának az Ambrus Zoltán-hagyaték gondozásában, kiadásában, az életmű megjelentetésében.
Szerénységét, a tudománnyal szembeni alázatát mutatja, hogy ő nem látványos és gyors eredményeket hozó témát választott történeti kutatásainak tárgyául, hanem a történettudománynak egy elhanyagolt, kevéssé frekventált területét. A történészek rendszerint a vezető, irányító, legfőbb tisztséget betöltő személyek életrajzával, tevékenységével foglalkoznak, a háttérben munkálkodó hivatalnokréteg csak esetlegesen kerül az érdeklődés homlokterébe. Fallenbüchl Zoltán a hivatalnokok életrajzával foglalkozott, elkészítette Magyarország tiszti címtárát, több mint ezer oldalas kéziratot hagyott hátra, ami kiadásra vár. Az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) támogatásával osztrák, szlovák és hazai levéltárakban kutatta a 17. és 18. századi magyarországi állami, királyi és császári hivatalviselők életrajzát. Munkatársa volt az osztrák tudományos akadémia kiadásában megjelenő Österreichises Biographiches Lexikonnak. A térképészeten belül is a térképészek életrajza, működése érdekelte. Százezer életrajzot gyűjtött össze, ami egy sajtókész életrajzi lexikon anyaga cédulákon. A hosszú évek búvárkodásával összeállított hivatalnok-életrajzlexikon olyan alapmű lehet, ami segítheti az adott korral foglalkozó további kutatásokat.
 Előadásokat tartott Németországban, Lengyelországban, Ausztriában. A spanyolok magyarországi bevándorlásáról francia nyelven írott művét Madridban adták ki. Az osztrák Coronelli Gesellschaft für Globen- und Instrumentenkunde tudományos egyesület tiszteletbeli tagja volt. Mintegy 300 publikációt mondhat a magáénak: 10 történelmi tárgyú könyvet írt. Legjelentősebb művei:

1. Magyarország főméltóságai 1526-1848. Bp., 1988. (5 nyelvű)    
2. Mária Terézia magyar hivatalnokai. Bp., 1989.
3. Az 1738-1739. évi országos diákösszeírás. Bp., 1990.
4. Magyarország főispánjai 1526-1848. Bp., 1994. (3 nyelvű)
5. Grassalkovich Antal. Monográfia. Gödöllő, 1997., 2. kiadás 1999., német nyelven 2003.
6. F. Ambrus Gizellával közösen: Egyedül maradsz... Ambrus Zoltán élete és munkássága. Bp., 2000.

Munkásságát tudományos fokozatokkal és díjakkal is elismerték. 1992-ben kandidátus, 1996-ban pedig a történettudományok doktora lett. Kétszer kapott Szocialista kultúráért kitüntetést, 1994-ben a Magyar Köztársaság Kiskeresztjével tüntette ki a köztársasági elnök, 1996-ban aranydiplomát adományozott neki az Eötvös Loránd Tudományegyetem.
  Fallenbüchl Zoltán több szállal is kötődött Gödöllőhöz. Anyai nagyapja volt Ambrus Zoltán (1861-1932) író, műfordító, kritikus, aki 1897-től Gödöllőn nyaralt a Lovarda utca 6. szám alatti házban. Gyerekkorától kezdve Fallenbüchl Zoltán is ebben a nyaralóban töltötte a vakációkat. Feleségével, Mariann-nal együtt mintaszerűen gondozta, ápolta nagyapja hagyatékát, az író emlékét. 1985-ben állíttatta föl Buza Barna szobrászművész Ambrus Zoltánról készített mellszobrát a gödöllői ház kertjében, 1990-ben pedig az író bútoraival, használati tárgyaival berendezett emlékszobát nyitott a ház egy részében, ami előzetes bejelentéssel látogatható, növelve ezzel Gödöllő muzeális intézményeinek a számát.  Ambrus Zoltán több művének, levelezésének kiadásában közreműködött, 2000-ben pedig megjelentette az író életrajzát Egyedül maradsz... címmel, amit édesanyjával, F. Ambrus Gizellával közösen jegyez.
 Fallenbüchl Zoltán előszeretettel foglalkozott azzal a gróf Grassalkovich Antallal, akinek személye, munkássága meghatározó jelentőségű volt Gödöllő életében. 1971-ben az OSzK Évkönyvében jelent meg a Grassalkovich Antal Beteges és unalmas gondolatai című aforizmagyűjteményéről írott kitűnő tanulmánya. A Gödöllői Városi Múzeum 1997-ben jelentette meg Grassalkovich Antalról írott alapvető és hiányt pótló monográfiáját a Gödöllői Múzeumi Füzetek kiadványsorozat 2. darabjaként, amelynek szokatlanul nagy sikerét mutatja, hogy már a második kiadást is megérte, 2003-ban pedig német nyelvű változatát adta ki a Királyi Kastély Kht. és a Gödöllői Városi Múzeum közösen.
 Szívesen tartott előadásokat, nyitott meg kiállításokat Gödöllőn is, ha felkérték rá. Minden szereplésére lelkiismeretesen és alaposan felkészült. Feleségével kettesben éltek, gyermek híján elválaszthatatlanul összetartoztak, egymásnak éltek, Mariann rendkívül büszke volt tudós férjére. Mindig élmény volt Zoli bácsival beszélgetni, mert sokat lehetett tőle tanulni, nemcsak tárgyi tudást, de magatartást is, nagy műveltségével nem hivalkodott, egyenrangú partnerként kezelte minden beszélgetőtársát. A Gödöllői Városi Múzeum térképgyűjteményét ő azonosította be, dolgozta fel, leltározta be. Számos Ambrus Zoltánnal kapcsolatos tárgyi anyagot és dokumentumot, a 20. század eleji gödöllői életet tükröző üvegnegatívot ajándékozott a múzeumnak. Mindig számíthattunk rá. Tiszteltük, becsültük, szerettük. Emlékét őrizzük.