Úgy tűnik, másfél évtized is kevés volt ahhoz, hogy hazánkban korrekt módon rendezni tudják az illetékesek a kötelező gépjármű-felelősségbizosítás  körüli nyitott kérdések sokaságát...
      Az 1991 július elsején bevezetett "sarc" ugyanis már akkor felvetett néhány olyan aggályt, melyre a mai napig nincs megnyugtató válasz ! Kezdjük mindjárt a leggyakrabban előforduló esetekkel. Valakinek a tulajdonában van egy személygépkocsi, de az autóval nem ő, hanem valaki más (gyermeke, felesége, szomszédja) okoz anyagi káros balesetet. Jó esetben az illető becsületes és kitölti a kárbejelentő-lapot, melyen elismeri a károkozást. A bizosító, (ha a papírok alapján megalapozottnak találja a bejelentést), kifizeti a kárt, aztán a jogszabályok szerint "bünteti" az elkövetőt.
      Illetve nem pontosan őt, hanem azt a személyt, akinek a nevén a kárt okozó jármű volt a károkozás időpontjában ! Pedig ő (a fentebb felsorolt eseteket feltételezve) ott sem volt ! Viszont a Bonus- besorolása azonnal romlik két osztálynyit, azaz tíz százalékkal többet kell fizetnie ! Ha pedig a véletlenek szerencsétlen összejátszása miatt ugyanezzel az autóval újabb kárt okoz bárki (gyerek, feleség,szomszéd), megint a tuljdonost sorolják vissza két Bonus-fokozattal. Ha  elég széleskörű a család, vagy az ismeretségi kör, akkor megtörténhet a harmadik károkozás is a tulajdonos jelenléte nélkül, viszont ekkor neki már a Malus-négyes (azaz a legdrágább) díjszabás szerinti összeget kell fizetnie, miközben ténylegesen ő maga egyetlen kárt sem okozott...
      Ekkor vetődik fel a kérdés, hogy valójában a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás a járműre, vagy a személyre vonatkozik? Mert ha a járműre, akkor "tök egyszerű" a megoldás : el kell adni az autót (motort). Fizesse tovább a magas díjat az új tulajdonos ! De erre az a biztosító(k) válasza, hogy a kötelező biztosítás személyre szól ! Tehát annak kell többet fizetnie, akinek a nevén van a károkozó jármű. (Természetesen akkor is, ha ő maga egyik eseménynek sem volt részese, hisz a példák szerint azokat gyermekei, felesége, szomszédja, vagy bárki más okozta ) Következtetés :  át kell iratni a károkozó járművet legalább  a második "esemény" után egy másik családtag nevére. Igaz, ma már ennek is jelentős anyagi vonzatai vannak, de az esetek többségében még mindíg ez az olcsóbb eljárás...
    Ám még  mindíg  marad megválaszolatlan kérdés ezek után is...A károkozást ugyanis a biztosítók nem a kár nagysága szerint, hanem "darabra" mérik ! Vagyis ugyanúgy két Bonus-fokozattal romlik a besorolása annak , aki mondjuk 10 ezer forintos kárt okoz, mint azé, aki esetleg 15 millióst...(és ne feledjük, lehet, hogy ő maga ott sem volt)
     Arra pedig az elmúlt , közel másfél évtized során senki sem adott választ, hogy a KGFB- besorolást miért éppen a motor hengerűrtartalma szerint  készítették el. Mert ennek körülbelül annyi köze van a károkozáshoz, mint a kormánykerék, vagy a kipufogócső átmérőjének !
    Végezetül még egy (lehet, hogy kényes) kérdés: vajon történt-e előrelépés abban, hogy a díjfizetésre kötelezettek közel 20 %-a "elfelejt" fizetni? Elvben ugyan létezik a biztosítók bejelentési kötelezettsége a BM nyilvántartó-rendszere felé, s (ugyancsak elvben) a rendőrök is ellenőrzik a befizetés megtörténtét, a biztosítás érvényességét, ám a gyakorlatban mindez ma még kevésbé működik. Ahogyan ahhoz is kevés volt a közel tizenöt esztendő, hogy a magyar gépjárműtulajdonosok felfogják : ha valakinek kárt okoznak, akkor "illik" azt elismerni, a kárbejelentőt kitölteni... A kárt ugyanis a biztosító fizeti, az okozónak (vagyis egészen pontosan a jármű tulajdonosának) "csupán" a Bonus-besorolása romlik !
       Lehet, hogy nem én vagyok az egyetlen , akinek a fejében ezek a kérdések felvetődtek. Az viszont egészen biztos, hogy a nyitott kérdések sokasága jelentős mértékben hozzájárul a járművezetők azon szemléletéhez, miszerint a KGFB nem más, mint a gépjárműtulajdonosok egyfajta (huszonharmadik) megsarcolása, mely alól aki tud, próbál kibújni, még akkor is, ha erre egyre kisebb az esély...