Adózás, helyi adók
Államigazgatás
Állatbarát
Állattartás
Balaton
Befektetés
Bemutatjuk
Bér, jövedelem
Beruházás
Biztosítás
Borturisztika, borturizmus
Cégek, vállalkozások hírei
Cégvilág
Civil hírek
Család
Egészségügy / szociális intézmények
Egyesület
Egyházak
Elektronikus ügyintézés
Elemzések, tanulmányok
Életmód
Energiagazdálkodás
Építési ügyek
Érdekességek
Események
EU információk
EU pályázatok
Felhívás
Fiatalok
Foglalkoztatás
Fogyasztóvédelem
Gasztronómia
Gazdasági hírek
Gazdaságpolitika
Gyermek és ifjúsági ügyek
Gyermeknevelés
Helyi önkormányzat
Helyi rendeletek
Helyi szolgáltatások
Helytörténet
Hőszolgáltatás
Humán
Idegenforgalmi információ
Információ
Informatika
Informatika és távközlés
Innen-onnan
Innováció
Interjú
Internet / multimédia
Irodalom
Jegyzet
Jótékonyság
Kamarák
Karácsonyi ünnepségek
Karrier
Katasztrófavédelem
Képviselők
Képviselők hírei
Képviselőtestület
képviselő-testület
Kézilabda
Kiállítások, konferenciák
Kistérségek
Kitüntetés
Koncert
Konferencia
Kórház, klinika vagy egészségügyi centrum
Kosárlabda
Könyvismertető
Környezetvédelem
Közbiztonság
Közérdekű információk
Közlekedés
Közlekedési információk
Közműépítés
Közműépítés és szolgáltatás
Köztársasági elnök
Közvélemény
Kulturális programok
Labdarúgás
Lelkisegély
MSZP
Munkaerő
Munkavédelem
Műszaki Tudományok
Nemzeti Fejlesztési Terv
Nemzetiségi ügyek
Népművészet
Nyugdíjasoknak
Oktatás
Pályázatok
Parlament
Párthírek
Pedagógia
Polgári védelem
Politika, közélet
Portré
Rally
Regionális programok
Rendezvény
Rendőrségi hírek
Sport / fittness / szabadidő
Sportrendezvény
Statisztika
Szabadidő
Szociális ügyek
Szociálpolitika
Társadalom
Távközlés
Technika
Terrorizmus
T-Kisebbségek
Történelem
Törvény, rendelet, szabályozás
Tudományos hírek
Tudósítás
Turizmus
TV, rádió
Utazás
Ünnepségek
Vállalkozásfejlesztés
Vallás
Vélemények
Vízszolgáltatás
|
Eljött az aratás ideje
Másfél évtizede is van
már annak, hogy a szocialista tervgazdálkodás helyett a
piacgazdaságra tért át az ország. De - mint már oly sokszor
tapasztalhattuk más területeken is - ami másutt bevált, az nálunk
nem működik igazán. Ha ugyanis működne, a virágárusoknak eszébe sem
jutna az, amit évről-évre minden október végén, november elején
tapasztalhatunk. Hogy mire gondolok?
Nos arra, hogy ezekben a napokban,( mintegy "varázsütésre"), többszörösére emelkednek a virág- és koszorú-árak. Ami érthető is lenne, hisz ilyenkor óriási a kereslet ezekre az árukra. Az idén pedig - köszönhetően a négynaposra sikerült hétvégének - sokan olyan helyekre is ellátogathattak szeretteik sírjához, ahova korábban időhiány miatt nem tudtak eljutni. S ha már mennek, bizony virágra, koszorúra, gyertyára is szükség van. Óriási hát a kereslet ! Ennél már csak egyetlen dolog nagyobb : az pedig a kínálat. Elképesztő mennyiségű áruval várták (várják) a vásárlók rohamát a kereskedők, s az alkalmi árusok, akik minden elképzelhető helyen felbukkantak ezekben a napokban. És éppen itt a bökkenő ! A piacgazdaság törvényei szerint ugyanis az árakat a kereslet és a kínálat aránya határozza meg. Másutt ! Nálunk ugyanis mindenki, aki Halottak Napja környékén virágot, koszorút, gyertyát, mécsest (stb) árul, azt képzeli, hogy a vásárlók mindannyian milliomosok, meg talán azt, hogy ez a néhány nap alkalmas a meggazdagodásra ! Ezek a hivatásos és alkalmi árusok azért rendelkeznek némi piaci felkészültséggel és pszichológiai ismeretekkel is... (Méghozzá ez a felkészültség annál magasabb fokú, minél közelebb van az üzlet, alkalmi stand egy temető bejáratához.) Jól tudják ugyanis, hogy sokan - (vagy rengetegen?) kényelmi okok, időhiány, feledékenység, vagy más miatt - nem cipelik az ilyenkor szükséges kellékeket a fél városon át, nem is szólva azokról, akik más településről, netán az ország másik végéből jönnek - netán vonattal, busszal. Az eladók számára ők az igazi "palimadarak" ! Merthogy tőlük annyit lehet kérni, amennyit a portéka gazdája nem szégyell... Ezek az emberek ugyanis kényszerhelyzetben vannak! Vagy bemennek a temetőbe üres kézzel, vagy visszamennek a városba, ahol valamivel olcsóbban, (de még mindíg csillagászati áron) megvehetik, amire szükségük van, vagy kifizetik az arcátlan kereskedő által megjelölt összeget. Gondolom, aki került már hasonló helyzetbe, tudja, hogy száz esetből kilencvenkilenc ez utóbbi verzióval zárul. S ha már a bevezetőben a piacgazdaságot említettem, így a jegyzet vége felé hadd tegyek fel néhány kérdést : vajon mi lesz azzal a töméntelen mennyiségű virággal, koszorúval, miegyébbel, amit kedd estig sem vesz meg senki - mert túl drágán kínálta eladója ? És vajon mennyibe fognak kerülni ugyanazok a virágok szerdától, amelyekért hétfőn-kedden még több száz forintot kértek ? S végül - felvállalva annak kockázatát, hogy kiderül : én vagyok túl naív - megkockáztatok még egy kérdést. Nem lehet, hogy olcsóbb árakkal, több portékát eladva a kereskedő is jobban járna ? (Ha másért nem, hát azért, mert őt biztosan szeretnék és máskor is felkeresnék a vásárlók.) |