Aki olvasta gyermekkorában  a Tamás bátya kunyhóját, tanult az iskolában a Spartacus féle lázadásról, a piramisok agyongyötört építőiről,  vagy látta a televízióban Isaura folytatásos  történetét, az képet kaphatott a rabszolgaság mibenlétéről. Az megértheti, miért foglalkoznak az emberjogok védelmezői oly sokat a kérdéssel,  miért fogadott el az ENSZ több mint ötven évvel ezelőtt egyezményt az emberkereskedelem és kizsákmányolás tiltásáról. Olyan egyezményt, amelyet nemes szándéka ellenére egy pillanatig sem tartottak be a világban.
  Mert óriási profitot hoz kihasználóinak az embercsempészet, a nők adása, vétele, brutalitással, életveszélyes fenyegetéssel és egyéb eszközökkel   prostitúcióra kényszerítése, a személyes szabadság korlátozása,  gyermekek csaknem ellenszolgáltatás nélkül  munkára vagy szexuális szolgáltatásra, nemegyszer aberrált vágyak kielégítésére erőltetése.
    És akkor még nem szóltunk a modern rabszolgaság kifinomultabb, áttételesebb módjairól, a  családon belüli és munkahelyi erőszak, fizikai és másféle kínzások kénytelen eltűréséről, egyes népeknél a kislányok megcsonkításáról, az egykézés miatti meddővé, frigiddé válásról, az önkéntes halálba menekülésről.    
   Amikor  akár közvetlenül akár ciklusonkénti voksolással közeli-távoli jövőnkről döntünk, vegyük figyelembe azt is, hogyan alakulnak életlehetőségeink,  szabadságjogaink. S van-e garancia azok korlátozás nélküli   biztosítására.  A rabszolgaság eltörlésének emléknapján mi másról beszélhetnénk?