Az ünnepvárás második vasárnapján Komló szülötte, Király Csaba Liszt-díjas orgona- és zongoraművész koncertjén tapsolhatott a közönség. Méltán.
 Láttam Csabát kisfiúként, sapkájával a fülét védve. Láttam kiskamaszként, amint Apagyi Mária zongoraórájára igyekezett. Tudtam, hogyan vitte édesapja templomról templomra, hogy orgonálhasson. Tudtam, hogyan veszi egyre inkább birtokba kedvenc hangszereit, micsoda zenei memóriája van, Mindenki felismerte, a zene az élete, erre született, erre hivatott. Rengeteg helyen fellépett itthon és külföldön, volt vendégtanár távoli országban, élt Budapesten, szervezett zenei tanszéket Pécsett. Négy gyermek édesapja, természetimádó túrista és nagyvonalú, ha jótékonykodni kell... (Most is fölajánlotta a teljes bevételt!)
 Mai egyórás önálló estjén a virtuóz nagymester,  Liszt Ferenc csaknem lejátszhatatlan nehézségű 
Transzcendens etűdjeiből adott elő néhányat. A hangok életre keltek varázslatos keze alatt: megelevenedett a táj, érezhetővé, érzékelhetővé váltak az érzelmek, indulatok, magasan szárnyalt a hősiesség, lírai és drámai elemek keveredtek az emlékezésben. A fokozhatatlan hatást a Hófúvás című darabbal érte el. "Nem tudom, mi a titka. Ő maga a csoda!" - mondta róla egykori tanára, a szintén
Liszt-díjas Tóth Ferenc karnagy.
       Az etűdökön kívül bravúros improvizációival szintén nagy sikert aratott. Képzeletben ide idézte a Betlehembe igyekvő pásztorokat,  a lódobogást, a karácsonyi csengettyűk hangját, az őszinte gyermeki örömet, a sülő kalács illatát.