A zene egyfajta szenvedély Wagner szerint. Ki tudná ezt jobban nála? És ki tudná ezt jobban azoknál, akik minden évben  zene- és énekszóval üdvözlik az ünnep beköszöntét.
   Hagyományosak az iskolai bemutatkozások a feldíszített karácsonyfa árnyékában. Szokásosak a templomi szereplések, ahol a hely egyfajta műsorszerkesztő is. A hallgatóság mindegyik színhelyen lélekben gazdagodik, érzelmekben nyitottá válik: kész tiszta szívvel fogadni a megszülető  MEGVÁLTÓT.
      A pécsi Leöwey Klára Gimnázium két koncertet adott, egyet a Pálosok templomában, a másikat az alma mater tornatermében. A második alkalommal jóval korábban érkeztek a szereplők és a karvezetők, hogy ajándékkal kedveskedjenek egymásnak. A meglepetések között apró ajándékok, vásárolt és maguk készítette csecsebecsék  voltak és persze egymás örömére felcsendültek dallamok is. Az egyik  énekes negyedikes nagylány, kísérője ma már egyetemista  volt diák.  A kiválasztott délszláv dalok olyan autentikusan   szólaltak meg, hogy a maturandusz nulladik évfolyamos húga így áradozott  otthon: "Én alig hittem, hogy a testvérem énekel... Olyan csodálatos  volt, mintha egy CD-t hallgatnék!"
      A közönség előtt is nagy tetszést aratott a tanárok kórusa, a német nemzetiségi énekkar, a vegyes- és a leánykar. Az estet  az egyesített énekkar karácsonyi dalai tettek teljessé.
       Hasonlóan szépségesen szép műsort állítottak össze a belvárosi iskolások Komlón. A negyedikesek énekes mesejátéka, szavalók és hangszeresek bemutatkozása után a kórusok következtek: a picik, a kicsinyek, a nagyok és persze ezúttal is az összkar. A színháztermet nem kellett hangosítani. Legnagyobb élményt az nyújtotta, hogy szokás szerint a végén együtt énekeltek a volt Kodályosok, a szülők és a vendégek. Messze zengett, reményt keltett a HÍR:  Karácsonynak éjszakáján...