Olvasó (értelmiségi) ember lévén, sokszor forgatok értelmező szótárt, ilyen-olyan lexikont.  Olykor örömömre, olykor kifejezett bosszúságomra.
  Amikor például a 19 kötetes Magyar nagylexikont megrendeltem, arra gondoltam, szükség van kibővített és felfrissített ismeretekre. Mindez szép és igaz lehetne, de nem az.
    Első megdöbbenésem  az volt, hogy a költő, műfordító, tanár, barát, akadémiai főtitkár stb., stb. Arany János, akinek ismerete nélkül nem tarthatja magát senki még elemi szinten sem művelt embernek, akinek az életművét érettségi tételként megváltás kihúzni, az nem szerepel   a Göncz Árpád fővédnökségével kiadott fentebb említett tudástárban. (Arany János Színház van, Arany János nincs!) Ekkora bakit büntetlenül elkövetni?!  Az már csekélység, hogy máskor a tantárgy vagy tantárgyfelosztás címszót keresvén, azt se találtam.  Legutóbb Radnai Béláról szerettem volna többet tudni, aki másfél évtizedes munkával 1912-ben megszerkesztette azt a máig legsikeresebb magyar gyorsírási rendszert, amely attól kezdve a sztenográfiát oktató iskolák kizárólagos programját képezte. Az r betűnél nem, de rábukkantam a gyorsírás címszónál sok más információ között. Pedig lexikon esetén kitalálták már a kereszthivatkozás mibenlétét is. Ebben az esetben erről természetesen nincs szó.
    De miért nincs? Miért engedjük meg mi, magyarok, olvasók és mások a pénzünkért ezt a nagyságrendű slendriánságot, ezt a felületességet, ezt a felháborító nemtörődömséget? Mikor szerkeszt a szerkesztő, mikor lektorál a lektor, mikor...?  Az már csak enyhe bosszú, hogy a Magyar Nagylexikon Kiadó újabb ajánlatára, a fenti mű kistestvérére, a kislexikonra nem tartottam igényt!