Az ünnepek elmúltával szükségszerűen apad a pénztárca (bankszámla), csökken a bevásárlási láz. Miből is telne újabb és újabb beruházásokra, kívánságok kifürkészésére (és főleg teljesítésére), amikor a  napokban esedékes bért jócskán megterheli a (majdnem meggondolatlanul) felvett hitel hosszabb-rövidebb időn át esedékes törlesztésének  hányada? Pedig lassan kifogynak a felhalmozott készletek, a meleg pincében fonnyad az alma, kicsírázik a krumpli, a befőttnek csökken a vitamintartalma. És jön a szalagavató, itt a farsang, szoknya kell, hozzá csinos felső és cipő, persze a tavalyi divattal ellentétben tűhegyes orrú.   Közben meg mindig bekavar egy-egy (egyébként örömteli) névnap, születésnap, házassági vagy egyéb évforduló.

Elkezdtem hát szokásos januári árjáratomat tájékozódás, illetve halaszthatatlanul fontos beszerzéseim előtt (közben, okán). A tapasztalatok vágyaim mérséklésére vagy ellenkezőleg (ez minősül elenyésző kisebbségnek!) pénztárcám ismételt nyitogatására késztetnek. Az élelmiszerek nagyobb részét változatlan áron kínálják, bár vannak akciók. Ma éppen bébicéklát (nem élet az élet  nélküle!) akartam venni olcsóbban, de az - a szórólappal ellentétben -  nem kapható. A közepes minőségű, itt meg nem nevezett mosó- és tisztítószerek az áfamérséklés miatt olcsóbbak ugyan, de még az előző adag fele megvan, így azokat nem  emeltem le a polcról. (A nevesebbek tartják magukat! Hogy állna nekik áraik mérséklése? Még azt hihetné róluk valaki, hogy az is csak bóvli!) Már a második kínai bolt készül (kénytelen?) a rolót lehúzni, felhalmozott készleteitől akciókkal próbál szabadulni. Jobban ismeri a vásárlók, fogyasztók pszichéjét az, amelyik ugyanezt november-decemberben abszolválta. Változatlanul kitartóak a butikok, általában ragaszkodnak a maguk (ki más?) megszabta árakhoz, de időnként lehet alkudni (bezzeg az átkosban!). Egy közel 6000 forintos szoknyából elengednek 400-at, egy ötezer körüli ingből 2-300-at (majdnem két buszjegy ára!).

Jut eszembe, drágult a közlekedés, a szemétszállítás, a vízdíj, viszont kevesebbe kerül (állítólag) a távfűtés. Idei számla híján ezt még nem lehet kalkulálni. A gyógyszerköltségek emelkedése-csökkenése a statisztika szintjén kiegyenlítődik, de a felhasználókra eltérően hat. Drágábban lehet levelet, csomagot feladni, a telefonálás és  internetezés kedvezőbbé tételének még a beetető szakaszánál tartunk.

Viszont. Tudjuk, hogy bevallottan is milliárdok kellenek a választásokra, sokba kerülnek a pártok, még mindig éhesek a politikusok, ahogy  a bankok profitjának nagyobb részét a balekoknak köszönhetik. Bár vannak olyan szolgáltatásaik is, melyeket önként és dalolva (= kényszerből!) veszünk igénybe (l.:  fizetésünket és egyéb járandóságainkat saját pénzünkön kártyázhatjuk le az automatákból a nyerés leghalványabb reménye nélkül, miközben előttünk mindig hosszú a sor, a tranzakció alatt mindvégig a  nyakunkba csorog  az esővíz vagy a hólé...)

Mindenesetre most úgy látom, hogy az új év (mint a korábbiak) annak hoz jót, akinek van kitartása (pénzben, türelemben), akinek van bizalma (saját erejében, képességeiben, lehetőségeinek bővülésében), hite (a választási  ígérgetések betarthatóságában és betartásában.. .).  Én máris döntöttem: nem veszek az idén új pénztárcát. Elfér a vagyonkám a tavalyiban is. Vajha jövőre szűknek bizonyulna!