Adózás, helyi adók
Államigazgatás
Állatbarát
Állattartás
Balaton
Befektetés
Bemutatjuk
Bér, jövedelem
Beruházás
Biztosítás
Borturisztika, borturizmus
Cégek, vállalkozások hírei
Cégvilág
Civil hírek
Család
Egészségügy / szociális intézmények
Egyesület
Egyházak
Elektronikus ügyintézés
Elemzések, tanulmányok
Életmód
Energiagazdálkodás
Építési ügyek
Érdekességek
Események
EU információk
EU pályázatok
Felhívás
Fiatalok
Foglalkoztatás
Fogyasztóvédelem
Gasztronómia
Gazdasági hírek
Gazdaságpolitika
Gyermek és ifjúsági ügyek
Gyermeknevelés
Helyi önkormányzat
Helyi rendeletek
Helyi szolgáltatások
Helytörténet
Hőszolgáltatás
Humán
Idegenforgalmi információ
Információ
Informatika
Informatika és távközlés
Innen-onnan
Innováció
Interjú
Internet / multimédia
Irodalom
Jegyzet
Jótékonyság
Kamarák
Karácsonyi ünnepségek
Karrier
Katasztrófavédelem
Képviselők
Képviselők hírei
Képviselőtestület
képviselő-testület
Kézilabda
Kiállítások, konferenciák
Kistérségek
Kitüntetés
Koncert
Konferencia
Kórház, klinika vagy egészségügyi centrum
Kosárlabda
Könyvismertető
Környezetvédelem
Közbiztonság
Közérdekű információk
Közlekedés
Közlekedési információk
Közműépítés
Közműépítés és szolgáltatás
Köztársasági elnök
Közvélemény
Kulturális programok
Labdarúgás
Lelkisegély
MSZP
Munkaerő
Munkavédelem
Műszaki Tudományok
Nemzeti Fejlesztési Terv
Nemzetiségi ügyek
Népművészet
Nyugdíjasoknak
Oktatás
Pályázatok
Parlament
Párthírek
Pedagógia
Polgári védelem
Politika, közélet
Portré
Rally
Regionális programok
Rendezvény
Rendőrségi hírek
Sport / fittness / szabadidő
Sportrendezvény
Statisztika
Szabadidő
Szociális ügyek
Szociálpolitika
Társadalom
Távközlés
Technika
Terrorizmus
T-Kisebbségek
Történelem
Törvény, rendelet, szabályozás
Tudományos hírek
Tudósítás
Turizmus
TV, rádió
Utazás
Ünnepségek
Vállalkozásfejlesztés
Vallás
Vélemények
Vízszolgáltatás
|
Akkor, 1946-ban
Már annak is hatvan éve, hogy cseh felmenőket igazolni tudó 724 ember - legtöbben Pécsről és Komlóról - nekivágott kis csomaggal és nagy reménnyel a távoli iparvidéknek, a szénben gazdag, munkáskézben szegény messzi bányáknak. A viszontagságos utat, az ismeretlenbe való kitelepülés kínjait (és kecsegtető örömeit) önként vállalták a családok. A felnőttek a jobb reményében indultak el, a fiatalok sajnálták elhagyott pajtásaikat, alig bontakozó szerelmüket, kicsi koruk emlékeit, az utcát, ahol játszottak, ahol annyi zsíros kenyeret majszoltak. Mi lett velük? Munkát kaptak, megtanultak csehül, megszerették az újfajta ízeket, s a szegényes lakásokból évek alatt cserével, vásárlással, építéssel szebb otthonba költöztek. Az első kivándorlók legtöbbjének elcsehesített neve ma már az ottani fejfákon olvasható. Az akkori gyerekek ma már öreg, megfáradt emberek egy része korábban visszajött vagy továbbment szerencsét próbálni. Többségük beházasodással új hazára lelt, de sose felejtette el a régit, az elhagyottat. Úgy lettek a választott ország polgárai, hogy közben igyekeztek megőrizni anyanyelvüket, magyarságukat, kultúrájukat, hagyományaikat. Repeső örömmel fogadták mindig magyar vendégeiket, magyarul leveleztek, magyarul éreztek, gondolkodtak, álmodtak. S amíg még bírták, egyre lassulóbb tempóban, egyre merevebb derékkal, egyre fájóbb lábbal, hajlottabb háttal, haza-hazalátogattak. Ilyenkor nagyon boldogok voltak, mert igazán itt finom a kenyér, itt édes a dinnye, ismerősek a szavak, érthető a tréfa, könnyet fakaszt a dal. S közben ámulva kutatják, azóta (mióta is?), mi épült a valamikori patika helyén, hová lett a házuk, mivé az udvaruk, az utcán a közös kemence... Aztán még egyszer, utoljára ismét elindulnak, végleg. Az ottmaradáshoz innen merítettek erőt hazai illatokból, emlékekből, a felkeresett barátokból, rokoni ölelésekből. Visszatérnek otthonról haza, mert az unokák ott várják őket. A kicsik fejében keverednek a két nyelv szavai, amelyeken az öregek azt mesélik nekik, milyen szép, milyen nagy az a távoli Magyarország... |