Néhány hónapja újra (nem először a történelemben!) elkezdődött a vita arról, vajon kisebbség-e, nemzetiség-e a zsidóság Magyarországon vagy államalkotó része a nemzettestnek, mely csonka lenne nélküle. A döntés a Parlament joga. A kérdés beterjesztéséhez  előzetesen nem több mint  ezer, azaz egyezer hiteles támogató aláírása szükséges. A kezdeményező négy (!) magánszemély ezt prezentálni tudta, az Alkotmánybíróság pedig a végső döntés előtt megvizsgálta, vajon van-e törvényességi akadálya a dolognak. A közelmúltban nyilvánosságra került többségi véleménye szerint  a meglévő tizenhárom  mellett elismerheti a törvényhozó testület a zsidóságot is nemzeti kisebbségként.  Már-már rendben lévőnek látszik az ügy, de mégsem az!

A Magyarorsági Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) több más szervezettel egybehangzóan ugyanis elutasítja a tervet. Vallásukat gyakorló és nem gyakorló, de kötődésüket nyíltan vállaló, hagyományukat tisztelő, határainkon belül és azon kívül élő ismert és kevéssé ismert emberek ellenzik, aláírásukkal tiltakoznak a számukra visszaminősítésnek tartott, csaknem illetéktelen kevesek kérésének esetleges teljesítése ellen. Mert itt vannak itthon, csak itt. Zsidó őseik egy része a honfoglaló törzsek egyikével alapította ezen a helyen a közös hazát. Mert a történelem zivataros századaiban mindig osztozott jóban-rosszban. Mert Mária Terézia intézkedésére  héber helyett már német nevet viselhetett. Mert a reformkorban befogadása  egyre elfogadottabb lett, s a Monarchia idején jogilag meg is valósult. Mert minden írott és íratlan szabályt betartott, dolgozott, mesterségeket gyakorolt, élen járt a tudományban, a művészetben egyaránt. Mert Ady 1917-ben írt cikke  szerint "közénk, senkik, még egyformák között is százfélék közé, elvegyült egymillió zsidó... Itt egymást fojtogatva a szerelemtől, vagy új népet produkálunk (együtt), vagy utánunk az özönvíz!"

Mert a fentiekhez képest a nemzetiséggé nyilvánítás  degradálás lenne. Mert azzal - ahogy Kóbányai János fogalmaz - "Magyarországon végigélt történelmünket, sajátosan gazdag másságunkat a lekicsinylően szűk politikai keretbe szorítás fenyegeti." Annak az igénynek, hogy a zsidóság ne csak mint vallás jelenjék meg a honi közgondolkodásban, nem szabad sem megkérdőjeleznie, sem felülírnia azt a tényt, hogy nemzetiségünk, állampolgárságunk MAGYAR!

Társaimmal együtt így érzem, így gondolom, így vallom, ezt  akarom!