A bányászok körében országszerte ismert - mi több, elismert - a sikondai szanatórium,(1.képünkön) mely két-három hét alatt szinte csodát tett az itt kezelt mozgásszervi és egyéb betegségekkel küszködő emberek tízezreivel. Mert az elmúlt évtizedekben bizony ekkora létszám fordult meg az intézményben, ahonnan szinte kivétel nélkül minden beteg elégedetten távozott. Ezt jelzi - egyebek között - az is, hogy nagyon magas a visszatérők aránya, s az sem elhanyagolható elismerés, hogy rengetegen jöttek (jönnek) Sikondára az ország távoli vidékeiről is. Ezért is keltett nagy riadalmat a bányászok körében, amikor a múlt év végén szárnyra kelt a hír, mely szerint megszűnik a sikondai szanatórium.
   Tekintve, hogy a Mecsekben dolgozott valaha a legtöbb szénbányász, érthető, hogy a pécsi, komlói, szászvári és egyéb környékbeli nyugdíjasok voltak a legtöbben a sikondai gyógyító intézmény "vendégei", s közülük bizony manapság is sokan igénybe veszik a szanatórium szolgáltatásait. Ezért is, meg azért is, mert földrajzilag ők vannak a legközelebb Sikondához, először az ő köreikben kezdett terjedni a szóbeszéd, mely szerint a bezárás veszélye fenyegeti a patinás intézményt. És mivel hivatalos válasz egy ideig nem érkezett a kezdetben suttogva, majd egyre hangosabban feltett kérdésekre, a találgatások köre egyre bővült...
     Egyesek tudni vélték, hogy - mivel az igazgató és a gazdasági vezető is nyugdíjba vonul 2005 végén, s a GKM profiljába amúgy sem illik bele egy gyógyintézmény - egyszerűen bezárják a szanatóriumot. Mások azt "hallották", hogy az épületet és az ott dolgozókat is átveszi a 2004 őszén átadott Sikonda Wellness Hotel, s attól kzdve ők működtetik, üzleti alapon. Egy újabb verzió szerint a GKM átadná a szanatóriumot az egészségügyi tárcának, ám ők nem tartanak rá igényt, s a városnak is felkínálták, az önkormányzatnak viszont nics pénze a fenntartásra... Nos, a héten végre sikerült tiszta vizet önteni a pohárba! Egy Komlón tartott fórumon ugyanis többen is megerősítették: a Bányászati Utókezelő és Éjjeli Szanatórium az eddig megszokott módon működik tovább.
       Rabi Ferenc, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke a Mecseki Bányászok Nyugdíjas Szakszervezete vezetői és tagságának képviselői előtt megerősítette: a szakszervezet többszöri megbeszélést követően arra a megálapodásra jutott Kóka János miniszterrel, hogy a szanatórium tulajdonjogáról egy későbbi időpontban döntenek majd, de addig is - tekintve, hogy az intézményben a magyar bányászatban és energiaiparban dolgozó és innen nyugdíjba vonult 140 ezer ember ellátásáról kell gondoskodnia, s erre adottságai és az itt dolgozók felkészültsége alapján kész és képes - működnie kell. A GKM a 2006-os költségvetésében ugyan már nem szerepelteti a Sikonda finanszírozásához szükséges összeget, viszont a Bányászati Hivatalon keresztül megkapják az eddigi működési támogatást, sőt, még annál többet is. A korábbi 100 millió helyett ugyanis 2006-ra 140 milliót irányoztak elő, ami azt jelenti, hogy ebben az esztendőben is - a közeljövőben várható tulajdonos- és vezetőváltástól függetlenül -  igénybe veheti az itteni szolgáltatásokat  mintegy ezer ember, ugyanúgy, ahogy azt az elmúlt évtizedek során is megtehették.
     Páva Zoltán, Komló polgármestere, (2.képünkön) aki szintén részt vett a fórumon, hangsúlyozta: az önkormányzatnak ugyan nincs lehetősége saját forrásból fenntartani az intézményt, s több száz milliót költeni a szükséges felújításra, de mindenképpen megpróbálnak megoldást találni arra - akár pályázati úton, akár címzett támogatás formájában - hogy a szanatórium a városé legyen. Veszni semmiképp nem hagyhatják, de erről egyébként sincs szó, miként a szóbeszéd szerinti privatizációról se.
     Jelenleg - megbízott igazgatóként - dr.Nyirati Ferenc (3.képünkön) irányítja a szanatóriumot, s mint kérdésemre elmondta, szerencsére a további találgatásoknak viszonylag rövid idő alatt sikerült elejét venni. Ennek eredményeként a dolgozók is megnyugodtak, a betegek bizalma is hamar helyreállt, így a januárt jól zárták, hisz 80 % feletti volt az intézmény kihasználtsága, ami az év első hónapjában nagyon jónak számít. Mint megtudtam, a korábbi gyakorlatnak és megállapodásoknak megfelelően a férőhelyek 7o % át a bányászok foglalhatják el, a többit pedig a társszakmák képviselői vehetik igénybe. Az igazgató megbízása ugyan csak február 28.-áig szól, de mivel a vezetői posztra kiírandó pályázat még nem jelent meg a közlönyben, vélhetően március elejétől biztosan nem lesz új igazgatója a két-három hetes turnusonként 85-90 fő gyógyítására, rehabilitációjára alkalmas intézménynek.
     Az érintettek - aktív és nyugdíjas szén- , urán-, olajbányászok, továbbá energetikai iparban dolgozók és onnan nyugdíjba vonultak - viszont fellélegezhetnek, hisz mostanra eldőlt: tovább dolgozik a sikondai szanatórium. A BDSZ komlói Nyugdíjas Alapszervezetének vezetője, Kőszegi Ernő (4.képünkön) így kommentálta a fórumon hallottakat: - Több mint hatszáz fős tagságunk nevében azt mondhatom, bízva a BDSZ korábbi eredményes érdekképviseleti tevékenységének folytatódásában és ismerve a bányász szakszervezet erejét, tekintélyét, nagyjából ezt a megoldást vártuk - bár volt bennünk némi bizonytalanság. Most viszont örülünk és reméljük, hogy a jelenlegi jó hír hosszú távú működést jelent, s tagjaink továbbra is az eddigi feltételekkel vehetik igénybe a Sikondán megszokott magas színvonalú és eredményes gyógyító munkát.