Dübörög a kampány. Egyik fél sem kíméli a másikat. Egyik hangos, a másik indulatos. Az egyik acsarkodik, a másik kíméletlen. Az egyik állít, a másik cáfol. Az egyik hamisít, a másik csúsztat. Az egyik vizsgálna, a másik titkos aktákat húzelő. A egyik feltöri a titkos szervert, a másik régóta ismeri az ellenfél ütőkártyáit. Az egyik ígér, a másik rálicitál. Az egyik korrigálja a nyugdíjakat, a másik egy havi összeggel emelné. Az egyik pillért épít, a másik boltívet emel. Magasra, persze, az ellenfélnél jóval magasabbra.

Semmi sem drága. Senki semmitől nem riad vissza. A VÁLASZTÓ drága (de milyen drága!) X-ére vágyik mindkét fél és a többi, amelyik attól fél, hogy nem fér át a számára magasra emelt lécen. Pedig a nép, az istenadta mennyire szeretné, hogy ő, hogy éppen ő legyen a befutó. Mert jó a sérója, mert olyan szépen beszél, mert szemüveges, mert sikeres, mert racionális. Mert ... tökéletesen mindegy, csak ne az ellenfél!

De igen tisztelt Hölgyeim és  Uraim, v.ö. Honanyák és Honatyák! Miért csak most fordul figyelmük a    honi polgárok és a honi állapotok felé? Miért csak most kedves nekik a magyar  vidék? Miért csak most, éppen most fontosak az árak? Miért csak most vázolják olyan sokan sokféleképpen az egyetlen jövőt? És mi lesz megint évekig a választás után? Már majdnem mindegy, ki nyer, ha az nem nyer, akiért mindenkinek oly lázasan kellene dolgoznia, mint ígéri s ünnepélyesen fogadja. De tudjuk, hogy sajnos először kezdődik az osztozkodás, a helyezkedés. Elég hely nem lévén, ez szükségképpen egybeesik mások kiszorításával, felállításával, melegebbre küldésével. A helyettesítés, a pótlás, az egy lépés előre, két lépés hátra, de legalább jobbra vagy balra, nem hiányolható tartósan. S négy év múlva összefoglalják, megígérik, hogy most aztán már tényleg halaszthatatlanul, azonnal nekilátunk, hozzáállunk, megreformáljuk, megvitatjuk, al- és főbizottságokban javasoljuk és kihúzzuk és megpályázzuk és megyerjük. Vagy elnapoljuk. És sajnáljuk, de igazán sajnáljuk, hogy nem tudtuk elsajátítani a stratégiai területek kiemelését, az átcsoportosítást, a pályázatnak nevezett össznépi adok-kapokat. de sebaj, van még gazdag lány v. gazdag kérő a nemes  magyar vármegyékben, Mikszáth után szabadon!