Nem is  volt igazi tél az idén, leszámítva néhány zordabb napot. Nálunk, ahol nem lehet lakásonként, horribile dictu radiátoronként szabályozni a hőmérsékletet, iszonyú meleg van. Mint a régi szép időkben, most is az utcát temperáljuk, mert másképp nem tudjuk elviselni, ahogy alánk fűtenek.  Forró a fűtőtest, száraz a levegő, érzi a torkunk, az orrunk. Nem jól van ez így, ilyen - egyébként - energiahiányos, energiabizonytalan világban.

Immár fel kell tenni az obligát kérdést: "Kinek az érdeke?". Nem hiszem, hogy a KOMLÓ-HŐ nevű cég főnöke (ha családi házban lakik), ugynennyi fűtőanyagot pazarol. Itt azonban a számukra legszentebb dologról, a bevételről, azon belül pedig a profitról van szó, akkor odadobja a gyeplőt. Pedig nekik is van külső hőmérőjük, ők is megkapják a meteorológiai előjelzéseket, tudnának hozzájuk alkalmazkodni valamelyest - ha akarnának. De miért akarnának? Ki vagy mi szorítja rá őket? A törvény maga rossz, végrehajthatatlan olyan tömblakásokban, melyeknek a rendszerét nem úgy tervezték, közköltségen soha nem módosították, hogy ésszerűen szabályozható lenne. Így havonta egy alkalommal, a fizetendő összeg nagyságát látván, nemcsak fizikailag van melegünk, hanem kifejezett jelei mutatkoznak a gutaütésnek. Ha felszámolnánk az ellenszerül igénybe vehető gyógyszereket, gyógyszernek nem minősülő készítményeket, a táppénzes napokat, netán a kórházi ápolást és a rehabilitációs utókezelést, akkor csődöt jelenthetnénk sokan. Ehhez már csak azt kell hozzátenni, hogy számomra megfejthetetlen módon a 31 napos januárban kevesebbet kellett fizetnünk kb. kétezer forinttal, mint a 28 napos februárban.

Én nem hiszem, hogy normális vagyok, ha ezt helyesnek, törvényesnek és főleg méltányosnak tartom. Itt kijelentem: aki ennyire hülyének néz, semmibe vesz  állampolgárként, az előtt nem ér a nevem! Fizetni persze fizetek, mert nem szeretném, ha még meg is büntetnének!