Esik az eső. Néha előbújik a nap, olykor süt is talán. De mit csinálnak az annyira aktív paprikajancsik? (Tévedés ne essék, ez nem a nevük, hanem a státuszuk, az éppen aktuális!)

Vegyük őket sorra! A legfőbb fő, egyben a legjobb, legsportosabb és természetesen mindenre, így az ország vezetésére is a legalkalmasabb, dolgozik. Nem egy eldugott irodában, hanem Abdától Zalaszentgrótig megfordul csaknem valamennyi településen. Lelkes hallgatósága előtt rendre vízionál, pozicionál, kommunikál. Al- és főtanácsadókat munkára invitál, s  összeeszkábál valamiféle programnak látszó dolgot. Ha ráér, felpróbál magára hol újabb, hol régebbi jelmezeket, és mint holmi álarcosbál pünkösdi királya,  szedett-vedett, avítt ideológiákat káricál az erre a célra épített hatalmas állványokon. (Ott legalább nagyobbnak látszik a valóságosnál.) Eközben a gázpedál tövig nyomva a fulladástól megijedve már-már segítségért kiabál. A szó azonban folyik tovább szakadatlan: kiötlője tíz évnyi állami bevételt előre elprédál, s míg a legmagasabb székre kandidál, minden szocit és  minden eddigi intézkedést    kivizsgál, revideál és likvidál, számos  hajmaresztő, senkivel előre nem egyeztetett ötletet kifundál, variál, propagál, minden számonkérhető megvalósítást bizonytalan időre prolongál,  másokat lepipál vagy zsigerből  fumigál. Teheti, mert szerinte és udvartartása szerint a ködös jövő érdekében ő dirigál, ő navigál. Legfeljebb, ha a választás után a helyzet számára váratlanul alakul, akkor kénytelen-kelletlen meghátrál, ismét csalást kiabál, hibát újfent másra oktrojál, népet, hazát külföldön szokása szerint megdorgál. Aztán összefogás címén megint mindent szétzilál, ide-oda szaladgál vagy telefonál, s miközben belül szép álmokat kispekulál és  táplál, a Parlamentben tengernyi hibát előszámlál és felhánydál, kisebb és nagyobb eredményt egységesen lefitymál, lesajnál. minden egyes ellenlábast   kiutál, észre sem veszi, hogy csak destruál, destruál. De ha egyszer belátja végre, hogy már senki sem figyel rá,   hát magának szépen csendben takarodót furulyál és szó nélkül odébbáll...

És mit csinál mostanában Rogán nevű hűséges, de nem mindig sikeres fegyverhordozója? Úgy hírlik, hogy Szíjártó barátjától rendelt pórázzal féken tartva  vizsláját naphosszat az utcán sétál, hátha észrevesz valamelyik irodában egy még fel nem tört értékes szoftvert. Mit lehet tudni?... A kampányfővezérség házatáján azért nincs üresedés, mert éppen jókor arra tévedt az egyszer-kétszer már hátrébb tolt doktor, bizonyos Deutsh, a legújabb nyelvhasználati törvény adta lehetőségekkel élő Deutsch-Fűr. Ő most az igazi ász, a megmondó, az ellentábor prominenseit  a meghallgatás legkisebb esélye nélkül újra és újra feljelentő, a  főnökét minden körülmények között kiszolgáló, laza frizurát igen, nyakkendőt nem hordó, viselt dolgai miatt egy pillanatig sem szégyenkező báb. Janika, az Áder, gondosan fésült, akinek a bajusza már-már párttársáénak, Kövér Lacikáénak a mélységeibe hajlik. Ez a feketén fekete, piszén pisze  úr a vitapartnerét - valódi érvek, tények hiányában - utólérhetetlen stílusban lekezeli, amivel lassan, de biztosan kopik az évek alatt. Már semmi újat nem tud mondani, csak a  százszor lerágott csontot újra meg újra elővenni. Még szerencse, hogy Orbán pártelnök eddig nem hirdetett új szereposztást. A próbatáblát olvasva alighanem lenne néhány meglepetés. Akkor legalább lehetne egyet kacagni ebben az egyre savanyúbb világban. Ha-ha.