Lehet valaki stílusteremtő, kitűnő építész, akinek organikus épületei szervesen beleilleszkednek a környezetbe. Lehet valaki nemzedékek mestere, akinek munkái messze földön bizonyítják, mit jelent szépség és hasznosság-használhatóság, mit jelent anyag-szerkezet-funkció összhangja. Lehet valaki egyszersmind tágabb összefüggésekben gondolkodó felelős értelmiségi. Aláírhat, tanúskodhat, protestálhat kisebb és nagyobb körben, odaállhat valami/valaki mellé, kampányolhat is, ha mindez meggyőződésből fakad. De...

A húsvét utáni első munkanapon Makovecz Imre Kossuth-díjas építész a NAP-kelte vendégeként szózatot intézett a magyarokhoz, arra kérve őket, menjenek el szavazni. (Mindenekelőtt a közszolgálati műsor nézőjeként visszautasítom a tegezést. Milyen jogon, milyen okon?) A híres ember uralta a képernyőt, megkérte ugyanis a műsorvezetőt, ne szóljon közbe. (Mi a vendégjog, mi a helyzettel való visszaélés? Netán  nincs pénze fizetett hirdetést közreadni ugyanott? Ezúttal a "fizetett" jelzőn a hangsúly!) A továbbiakban megtudhattuk, hogy verték szét anno a falvakat, melyeknek lakossága gyökértelenül városokba kényszerünt, ahol - a szovjetektől vásárolt házgyárakban készült - 50-60 négyzetméteres, csótányos, patkányos panelekben  megtapasztalhatta, mit jelent a rosszul szigetelt falakon keresztül az áthallás. - Ezúttal az én áthallásomban a panelprolik jelentek meg, talán nem véletlenül! Csakhogy: többdiplomás értelmiségiként, néhány tucat könyv és számos tanulmány, cikk szerzőjeként, diplomás gyermek anyukájaként, nem utolsósorban tisztességes emberként magam is panelben élek. Nincsenek benne élősködők, de van 4-5000 könyv, számítógép, sok komolyzenei lemez, CD és néhány festmény. Kicseréltük a nyílászárókat és naponta takarítunk. Élhető életet élünk. Nem ez határozza meg nézeteimet, amelyeket nem szoktam  sem fregolira akasztani, sem kifordítva újrahasznosítani... Nem, Makovecz úr, nem!  Tudom, mit jelent baloldalinak lenni, de vannak barátaim a másik táborból is. Őket sem váltogatom. Nem agitálom őket, nem akarom sem megvilágosítani, sem befolyásolni, ők se teszik velem. Ezért nem járok csápolni nagygyűlésekre, ahogy nem olvasok, nem nézek szélsőséges   médiumokat. (Legközelebb Önt látva kikapcsolom a készüléket!) Sokszoros logikai bukfencei ugyanis követhetetlenek számomra. Aki szerint az egyetlen hiteles baloldali párt a Munkáspárt, bár annak nem tagja, nem is annak érdekében a szózat, azzal még vitatkozni sem érdemes. Nincs közös gondolat, nincs közös platform, amelyek mentén legalább remélni lehetne valamiféle kompromisszumot. Nem, aki olyan nagyra értékeli önmagát, mint amilyen magasan szabja meg az árait, az ne beszéljen azokról, akik    egészen más nívón kénytelenek élni. Többségük pedig így is értékes és hiteles. Ez a mérce - és nem is kevés!

Aki pedig 23-án újra elmegy szavazni, az pontosan tudja, mit szeretne, melyik pártnak mire ad felhatalmazást anélkül, hogy   ahhoz szüksége lenne a fentiekhez hasonló zavaros "útbaigazításra"!