Fiúk, lányok, szőkék, feketék, egykék, nagycsaládból jöttek, tizennyolc-tizenkilenc évesek. Ma az köti össze őket, hogy az első igazi erőpróba előtt állnak akkor is, ha  nyelvvizsgán, egy-két tárgyból előrehozott vagy nemzetiségi nyelvből tett érettségin,  jogosítványszerzésen szerencsésen túljutottak. Tegnap őket köszöntötték családtagok és barátok, tőlük búcsúztak el tanárok és iskolatársak, holnap pedig rájuk figyel az ország. Rájuk, a maturanduszokra. Rájuk, a jövőt majdan vállukon cipelőkre. Rájuk, akik tehetségükkel, szorgalmukkal kivívták maguknak ezt a státuszt. Rájuk, akik előtt alig pár  óra múlva - szigorú feltételek között - felnyitják a magyar irodalom remélt, netán rettegett három tételét rejtő BORÍTÉKOT... 

Mit mást mondhatnék nekik, mindegyiküknek, mint a hozzám nagyon közel állónak? Vagyis:
Ballagáskor visszanéz az ember. A szívével. De ballagáskor előre is tekint. Az eszével. És ezt látja:
 - amikor pici voltál, te lettél a  család  boldogsága....,
 -  amikor mindenkire és mindenre rácsodálkoztál...,
 - amikor bármit lerajzoltál, elénekeltél, eltáncoltál, elmeséltél...,
 - amikor megtanultad, hogy az állatokat  gondozni is kell...,
 - amikor a vízben úgy érezted magad, mint a szárazföldön...,
 - amikor legyőzted a lámpalázat...,
 - amikor egyre több dolog érdekelt és mindent tudni akartál...,
 - amikor  a barátok között válogatni és választani mertél...,
 - amikor tapasztaltad, milyen jó munkával pénzt keresni ...,
 - amikor azt kutattad, ki vagy és mi a dolgod a világon...,
 - amikor egyre tágabbra nyílt előtted a világ...,
 - amikor érdekelni kezdtek más emberek és a más szokások...,
 - amikor nem szégyellted a könnyeidet, elhagyván  első iskoládat..., 
 - amikor élvezni tudtad a természetet, a szabadságot...,
 - amikor megérintett mások tragédiája..., 
 - amikor átérezted, mi az empátia és a szolidaritás tettekben...,
 - amikor megerősítetted a helyedet többféle közösségben...,
 - amikor egyre világosabbá vált jövőbeli életed, pályád, sorsod...,
 - amikor mind tudatosabban próbáltál  saját útra lelni...,
 - amikor nem szédített meg a siker és nem keserített el a kudarc...,
 - amikor kivirágzott szívedben a szerelem...,
 - amikor sikerült  gyermekien őszintének maradnod...,
 - amikor reálisan és kritikusan, de mindenre nyitottan gondolkozol...,
 - amikor megérted, hogy az életet a halálra az ember ráadásul kapja..,
 - amikor maximalista vagy, mégis örülni tudsz minden apróságnak...,
 - amikor  nem félsz változtatni a körülményeken, ha kell...,
 - amikor bízol az emberekben, de elkerülöd a hamisságot...,
 - amikor nagy dolgokban pontos az  értékítéleted...,
 - amikor adni is tudsz már, nem csak elfogadni...,
 - amikor fontos lett számodra  haza,  hagyomány, anyanyelv, hűség...,
 - amikor képes vagy élni, de vissza nem élni  lehetőségekkel....,
 - amikor alkalmazkodni tudsz emberekhez, helyzetekhez...,
 - amikor törvény az adott szó, az ígéret, a becsület és a jellem....,
 - amikor kitartó és igényes vagy tanulásban, munkában...,  
 - amikor képzeletbeli tarisznyádban benne van minden...,
 - amikor nem rémít, hogy nincs benne minden, hiszen a legtöbb dolog 
              jórészt rajtad múlik...,

 ... akkor,  ha szívünk szakad is bele, el kell, hogy engedjünk, hogy elballagj, hogy a  magad útját járd, hiszen nemcsak nagylány (nagyfiú) vagy, hanem felelős felnőtt.  Indulj hát és légy boldog!