Az önkormányzatok és általában a kistelepülések sanyarú sorsáról naponta hallott hírek ismeretében szinte hihetetlen, hogy van ma Magyarországon olyan  falu, melyben nincs helyi adó, hat gyereknek is fenntartják az óvodát (1.képünkön az óvoda és a harangláb, a 6.számún egy kivétellel az összes óvodás látható), a költségvetési hiány pedig ismeretlen fogalom. Nos, elárulom: van ilyen település. A Mecsek északi lankáin, Pécs és Komló közt félúton,  idilli környezetben fekszik és úgy hívják: Mánfa.

    Nyilván így érzik ezt ők is, hisz a falu azóta is töretlenül fejlődik, épül, szépül - bár Schmidt Zoltán (2.kép), aki a kezdetektől tölti be a polgármesteri posztot, azt mondja: akad még tennivaló bőven.(Ezek közt is első helyen említi az idén kezdődő és 2007 decemberére befejeződő szennyvíz-beruházást, mely miatt - ha nem sikerül pályázati úton újabb pénzt szerezni, előfordulhat, ami még soha: lehet, hogy hitelt kell felvennie az önkormányzatnak.) Az elmúlt másfél évtized történetét felelevenítve rengeteg dologról szó esik, végül abban állapodunk meg, hogy "sokminden történt, de kevesebb, mint kellett volna". Az okokat firtató kérdésemre aztán Schmidt Zoltán kifejti: azzal, hogy Mánfa 1992 január elsején vált hivatalosan önállóvá, az akkoriban kibontakozó önkormányzatiság terén máris több éves hátrányba került a többiekkel szemben. És az sem segítette őket, hogy ő maga és a képviselőtestület tagjai is független jelöltként nyerték el a lakók bizalmát és ezt a függetlenséget azóta is sikerült megőrizniük. Mint mondja, nem kötelezték el magukat egyik oldalra sem, így nem tartoznak elszámolással senkinek - ez viszont jó dolog.

    Ugyanakkor Mánfa - a maga nem egészen 900 lakosával - kis település, ahol mindenki mindekit ismer és ahol - talán éppen emiatt - még működnek az oly sok helyen hiányzó igazi emberi kapcsolatok! Ezt bizonyítja az is, hogy a faluban sok a civil szervezet és azok valamennyien olyan összetartó közösségek, melyek tagjai nem csak egymásra számíthatnak, hanem más szervezetek tagjaira is. Az önkormányzat pedig mindannyiukra. Mánfán még nem ment ki  divatból a társadalmi munka sem (ilyen formában újítják fel és fejlesztik most a falu szélén álló - 6.képünkön látható - vendégházat) és bár a település lakóinak jelentős hányada cigány származású, itt nincs cigány-kérdés.

    Schmidt Zoltán ennek titkát abban látja, hogy a korábban említett okok miatt a falu nem megosztott, az itt élők tisztelik egymást, az önkormányzat pedig olyan emberekből áll, akik szolgálatnak tekintik tevékenységüket és arra törekszenek, hogy a lakosság minél többet profitáljon munkájukból.
    A polgármester - aki évtizdekkel korábban a Mecseki Bányász című üzemi lap tudósítója, fotósa is volt -  jól tudja, milyen fontos a lakosság gyors, korrekt tájékoztatása a falu mindennapjait érintő ügyekben. Ezért időt, pénzt, fáradságot nem kímélve létrehozták az önálló csatornán működő falutévét, (jól felszerelt stúdiójuk és az azt működtető "egyszemélyes stáb", Radványi Jánosné 4.sz képünkön látható) mely naponta sugároz 2 órás műsort  a legfrissebb hírekkel, eseményekkel; s hogy a vallásos lakosság igényét is kielégítsék, újbban a szombati misét is felveszik, aztán a kábelrendszeren át eljuttatják az otthonokba. Akinek pedig a településsel kapcsolatban bármilyen kérdése, észrevétele, véleménye van, megírhatja azt és bedobhatja a Polgármesteri Hivatalban elhelyezett "mindenki levelesládájába" és biztos lehet benne, hogy arra az önkormányzat rövid időn belül reagál is.
    A falu első embere hosszan sorolja a mánfai civil szervezeteket: van itt ifjúsági és nyugdíjas klub, vöröskeresztes alapszervezet és polgárőrség, de működik cigány kisebbségi önkormányzat és cigány kulturális egyesületük is van (ők a falu határában álló, Árpád-kori műemlék-templom előtt láthatók a 3. képen). Ma már szerves része a településnek a Collegium Martineum - az az intézmény, mely az országban az elsők közt jött létre azzal a céllal, hogy a hátrányos helyzetű, de tehetséges, továbbtanuló cigány származású fiatalokat befogadja.

    Természetesen egy ilyen élénk életet élő településről  órákig lehetne beszélni, oldalakat lehetne írni, ám  a lehetőségek még egy internetes portálon is végesek...Azt azonban fontosnak tartom megemlíteni, hogy Mánfa sok tekintetben irigylésre méltó helyzetben van! Az, hogy egyaránt  közel van Pécshez és Komlóhoz, hogy két forgalmas főút biztosítja a könnyű megközelíthetőségét, ugyanakkor csodálatos természeti környzetben fekszik,  de ennek ellenére sem a közlekedés, sem a turisták "jóvoltából" nem túlzsúfolt - mindenképpen érték. Miként az is, hogy itt nincs helyi adó, a képviselőtestület tagjai tiszteletdíj nélkül végzik munkájukat, valamint, hogy az önkormányzat az önállóság elnyerése óta még egyetlen évben sem kényszerült hitelfelvételre. És hogy nem csak a polgármester, valamint az általa a felsorolt tényeket megismerő újságíró látja ilyen kedvezőnek a helyzetet, arra a legjobb bizonyíték, hogy miközben a települések döntő többségének és az országnak is folyamatosan csökken a lélekszáma, Mánfán a helyzet éppen fordított...Bizonyára nem ok nélkül!