Május első vasárnapja Magyarországon 1951. óta ünnep, a pedagógusoké. Mindenkinek eszébe jut ilyenkor az óvoda, az iskola, a ballagás,  a diploma. A lecke- és dolgozatírás, a dicséret és a feddés.
De mi jut eszébe ilyenkor a köszöntöttnek?

Ha értéknek tartod, hogy annak idején valaki megtanított pontosan kerekíteni az á-t, összeolvasni az l és az ó betűt, hátrafelé is elvégezni a guruló átfordulást, kivonni a kisebbet a nagyobból, megfigyelni a csírázó magot, megkülönböztetni a dó hangot a rétől,
- ha fontosnak tartod a tudást a vizsgák után is, 
- ha nem mindig a tévét rágcsálod műsorzárásig,
- ha nem telik el napod olvasás, gondolkodás, valamire vagy valakire
  való őszinte rácsodálkozás nélkül,
- ha érdekel a nyíló virág és a nyiladozó értelem,
- ha úgy tudsz adni, hogy nem számolod, mit kapsz cserébe,
- ha van célod, amelyhez járható utat keresel és találsz,
- ha nemcsak ítélkezni tudsz, hanem megérteni és segíteni is,
- ha kudarcot vallva magadba nézel azt kutatva, te  mit vétettél, mit
  mulasztottál,
- ha tolerálod az öntudatos kamasz karcos véleményét,
- ha kiállod a kritikát a megtorlás és a bosszú szándéka nélkül,
- ha nyitott vagy, igazságos, lelkiismeretes, de van humorod is,
- ha egész lényed nyugalmat, biztonságot, szeretetet áraszt,
- ha természetesnek tartod, hogy a tehetséges  gyerekek előbb-utóbb  
  túlszárnyalnak,
- ha nem hasonlítod szerény javaidat mások megszerzett vagyonához,
-ha elégtétel és fizetség számodra az osztódással szaporodó ismeretanyag és a semmi mással nem pótolható emberség, akkor és csak akkor jó szívvel fogadd el a feléd nyújtott kezeket, a virágcsokrokat, hiszen pedagógusnap van. És örülj, mert az igazán neked való pályát választottad!