Az utazás, a nyaralás  magánügy. Újságban, mégha az internetes is, semmiképpen sem fontos hír, nem vezető anyag akkor sem, ha netán számot tarthat némelyek érdeklődésére. Jóllehet -  magamból kiindulva - információi a mindenre fogékony olvasó számára nem semmibe kiáltott szavak csupán. Azonban ha a látottakat, tapasztaltakat a szerző az itthoniakkal veti egybe, akkor már akár "leaddá", fontos hírré válhat a nyitó mondatán kívül több is. Próbálok hát érdekes, színes csokrot festeni a Kanári szigetek legnagyobbjáról, Teneriféről.

Gimnazista koromban annyit tanultam róla, hogy Afrika északi részének a közelében az Atlanti-óceánból kiemelkedik néhány Spanyolországhoz tartozó sziget, melynek partvonala tagolatlan, felszínén magas hegyek emelkednek, kevés rajta a megművelhető terület, az eső  ritka vendégnek számít. Így nem csoda, ha  gyér    lakossága keményen harcol  puszta létéért.

Alig néhány évtizeddel később azonban minden megváltozott. Arra a földre, ahonnan az újkor hajnalán Kolumbus kihajózott India felé, hogy aztán felfedezze Amerikát, üzletet szimatoló pénzemberek érkeztek. Jöttek, láttak és győztek. Rengeteg tőke áramlott és áramlik a mai napig ide, ahol érdemes volt az első kapavágásokat annak idején megtenni. A befektetett megannyi pénznem egyre többet fial! Az óceán homokos partja, a napsütéses napok nagy száma (itt soha nincs tél!), a holdbéli táj különössége, a  hajnali kisugárzás gyógyító ereje, a szárazságtűrő honos  növénytakaró mellett a csöpögtető öntözéssel életben tartott sok csodával, a nemzeti park elmondhatatlan kincseivel (a Teide nem mosóport jelent ott, hanem egy közel 4000 méteres hegységet!), a világ valamennyi papagáját és más madarait, állatait bemutató Loro parkja vonzza a turistákat, különösen a gyermekes családokat. Az alig több mint 600 000 lakost számláló szigetcsoport évi 10-12 millió vendéget fogad. Nem beszélnek tehát az idegenforgalom húzó ágazat voltáról, hanem azért és abból élnek! Emberi erővel, képzelettel és akarattal  mindent el tudtak érni. A hegyek oldalából egyre több szálloda és apartmanház emelkedik ki. Rengeteg étterem, üzlet, szórakozóhely várja a látogatókat, gondolva a gyerekek és a rokkantak speciális igényeire is. Nem kell fizetni az autópálya, a parkoló, a strand használatáért. Az illemhelyek tiszták és szintén ingyenesek. Minden szálláshelyen bérmentes medencék,

napozóágyak szolgálják a yelmet. Az ide utazó itt úgyis sokat költ. Szállodán belül ingyenesek a felkínált, a fogyasztást növelő programok, nincs felár az élő zene miatt sem. Euró a fizetőeszköz, az árak azonban áfa és járulékok nélkül is kissé magasabbak a mieinknél.  Előny, hogy szinte sehol nem kell várakozni, sorban állni. A nagy távolságok miatt fontos a taxi. A sofőrök készségesek, a repülőtériek kivételével fillérre visszaadják az aprót. Egyébként sehol sem várnak (többnyire nem is fogadnak) el borravalót, hiszen a számlán feltüntetik az 5%-os szervizdíjat. Amikor tehát nálunk felmerül a fillérekhez hasonlóan a forintos váltópénzek esetleges bevonása, megszüntetése, mert nem gazdaságos az előállításuk, akkor érdemes előre is tekinteni egy kissé...

"Bennszülött" kevés van, többnyire viszonylag zárt közösségű kisebb falvakban élnek. A nagyobb településeken rengeteg a bevándorló vagy az ideiglenesen itt tartózkodó vendégmunkás. A recepción marokkói, szlovákiai, a boltban kubai, argentínai, columbiai, az étteremben kínai, thai, olasz, orosz és ki tudja, milyen alkalmazottak vannak. Jobbára spanyolul és angolul beszélnek. Készségesek, mosolygósak, visszaköszönnek. És ott vannak a magyar, több nyelvet tudó diplomások is: tanár, mérnök, állatorvos. Ahol a minimálbér 600 euró, mint a mi átlagos fizetésünk, ahol a taxi olcsóbb, mint a busz, ahol egy-két év alatt össze lehet gyűjteni egy lakásra valót, onnan félő, hogy nem jönnek vissza a fiatalok, legfeljebb más helyszínt választanak külföldi tartózkodásukhoz. A közbiztonság átlagos, a rendőri ügyintézés se udvariasnak, se gyorsnak nem mondható! (Mindezt egy ellopott mobiltelefon kapcsán alaposan tanulmányozhattuk.) Dohányozni mindenütt szabad. Részeg embert azonban három hét alatt nem láttunk, hajléktalant és  ápolatlan csövezőt  egyet-egyet.

Az óvoda ötéves kortól  iskolaelőkészítőnek számít  és erősen ajánlott, különben a gyerek lemarad a versenyben. A nagyobbakat iskolabusz szállítja a tanodába felnőtt kísérettel. Az autópályára fel- és arról való lekanyarodásukat rendőr segíti. Santa Cruz, a főváros élettel teli, mozgalmas, színes, elegáns. A színházi élet jelentős, egyik helyen éppen a Romeo és Julia c. musical volt műsoron. Múzeum, templom nincs mindenütt, az istentiszteletek viszont több nyelven és időpontban látogathatók-hallgathatók. Kirándulásokat, programokat gyakran szerveznek elérhető árakon, melyekbe legtöbbször a helyi ételspecialitások megkóstoltatása is beletartozik. Az egyik legszebb hagyomány az Orotava városkában rendezett Corpus Christi nevezetű nemzetközi találkozó. Ilyenkor a világ különböző pontjáról ide sereglenek a virágok szerelmesei. A versenyző családok a magukkal hozott rengeteg színes virágsziromból, -magból, termésből különböző vallásos témájú képeket, kompozíciókat raknak ki az úttesten, melyek sorrendjét rangos zsűri állapítja meg. Este hatkor templomi körmenet zárja az egész napos  néptánc kavalkádot és kirakodóvásárt, melynek nyomait másnap nyomban eltakarítják. Könyvet, Cd-t, kazettát sok helyen találni, kínálnak divatos és drága ékszereket, órákat, illatszereket, afrikai és helyi kézműves remekek  mellett rengeteg gagyit. Alig lehet megszabadulni az indiaiak fényképezőmasináitól, a fekete férfiak napszemüvegeitől, asszonyaik, lányaik hajfonásra vonatkozó ajánlataitól. Biznisz minden mennyiségben, ha a kedves kuncsaft egy pillanatra ellágyul!

Három hét egy-egy pillanatra soknak tűnik, az otthon távolinak. Végül mégis nehéz arra gondolni, hogy mindezt  nem látjuk többé, harmadszorra nem jövünk ide. A kerozin szaga émelyít, alig öt óra és landolunk. S miközben ereszkedünk lefelé, látjuk, amint szabályos sárga, barna és zöld foltok tagolják hazánk földjét, a szürke utakon élénk a forgalom. Amikor pedig a jó öreg Keleti pénztárában közlik, hogy IC pótjegy csak  dohányzó kocsiba váltható, amikor a pénztáros a magyaron kívül más nyelven vakkantani sem tud, akkor... hát akkor tudjuk, hogy megjöttünk. Bár még nem érkeztünk el oda, ahova végre tartozni szeretnénk...