A déli harangszó a sokáig élt hagyománnyal szemben nem Hunyadi János nándorfehrvári győzelmének tiszteletére szól. Imabullájában a veszedelemtől rettegve a római pápa, Calixtus azt megelőzően rendelte el a harangkongatást, mellyel "jel adassék minden hívőnek, hogy imáikkal segítsék azokat, akik a török ellen harcolnak". De mi is történt azokban a történelmi napokban?

A törökök nyomulásától szenvedett Európa sok országa. II Mehmed szultán még Konstantinápolyt is elfoglalta, megszüntetve ezzel a Bizánci Birodalmat. Innen visszafordulva - a hírek szerint - mielőbb számítani lehetett az akkor igen erős és jelentős Magyarország megtámadására, ám a veszélyt nem sokan vették komolyan. Mindössze ketten. Egyikük, a hatalmas birtokokkal rendelkező Hunyadi János  magánhandsereget szervezett, másikuk, Kapisztrán János ferences szerzetes pedig kereszteseket szólított hadba. Hunyadi sógorának, Szilágyi Mihálynak a közreműködésével sikerült egy ideig tartani Nándorfehérvárat a török túlerővel szemben, majd amikor Hunyadi a török hajóhadat sikerrel felgyújtva bejutott az ostromlott várba, a szultán hiába erőlködött, többé nem volt ura a helyzetnek. Ellenkezőleg: minden felszerelését hátrahagyva menekülni kényszerült. A magyarok győzelmének híre és a pápa harangozási rendelete így szinte egyszerre érkezett el Európa városaiba. Innen adódott a tévedés...

Ma, az események után 550 évvel elismeréssel emlékezünk eleinkre, akik önfeláldozó hazafiságról, bátor férfiasságról, "emberségről példát, vitézségről formát" adtak mindeneknek. Illesse emléküket tisztelet!