Ha illegálisan is, ha bármilyen szándékkal is nyilvánosságra kerül egy politikus szenvedélyes, párttársait a tespedésből komolyan felrázni akaró megszólalása, akkor abból több dolog következhet. Az illető elismeri magáénak, és lehetővé teszi a kiragadott részletek helyett az egész szöveg tanulmányozását, kérve a kontextus ismeretében az egésznek nem feltétlenül egyetértő-elfogadó, de mindenképpen  reális megítélését. Gyurcsány Ferenc, mert ki másról lenne szó, ezt akarta, ezt tette. A vele szembenállók egy részének azonban kapóra jött a dolog: végre önmagukat és az arra kaphatókat kellően felhergelve ismét kimehettek az utcára.

A tisztességes magyarok, az elért eredményekért mindenkor keményen dolgozók, az emberi életeket, az eddig megteremtett javakat tisztelők és az élhető jövőt, a  gyerekeik jövőjét féltők  joggal aggódhattak az elmúlt napokban s tehették fel önmaguknak, környezetüknek a Mi lesz most?  kérdést. Az internet, a világsajtó tele az itteni (nem pozitív) hírekkel. A tudósítások felkelésről, a televízió székházának elfoglalásáról, eszkalálódó elégedetlenségről tudósít. A mértékadók azonban futballhuligánokról, bizonyos szélsőséges mozgalmakhoz, marginális pártok  nyírott fejűihez társítják az itt-ott randalírozókat.
(Magam pedig a felelőtlenség miatt különösen háborogva látom, hogy nem kevesen - a tűzijátékhoz hasonlóan - ismét magukkal vitték kisebb-nagyobb gyerekeiket is. Vajon fogják tudni két hét múlva,  miért sír föl éjszaka vagy miért pisil az ágyba a korábban már szobatiszta...?) És közben az adásszünet idején a monitoron nézem az elrettentő képeket. Fél hétkor pedig feltárcsázom tizenöt éves gimnazista unokámat, aki éppen '56-ról készít pályázatot.

  Halló, kicsikém, ne haragudj, hogy fölkeltettelek! Anyáék hazajöttek 
  már?
  Nem, majd csak délután.
  Figyelj rám, ami most történik, nem forradalom! Ez veszélyes
  őrjöngés. Menj nyugodtan iskolába, de    nagyon vigyázz, se az utcán,
  se máshol ne hagyd magad befolyásolni,   eltéríteni!
  Tudom, mama, ne aggódj!

Igen, ő tudja, de sokan nem! A nemzeti színű zászló árnyékában nem szabad randalírozni, nem szabad betörni, rabolni, mások (vétlenek) autóit felgyújtani. Az ilyen viselkedést nem szentesíti a hamisan énekelt Himnusz. Ellenkezőleg: dolgozni kell, teremteni, összefogni, békésen, tisztességesen. Közös hazánkért, közös jövőnkért. Ahogy annak idején május 23. alkalmából Babits vetette papírra, valahol Rákospalotán...