Amikor valaki a bányászat szót hallja, többnyire - így magam is - a szénbányászatra gondol. Pedig ez tévedés, hamis tudás, hiszen azon kívül jelentős az érc-, az olaj- és a kőbányászat is. Erre hívta föl a figyelmemet Pozsár Sándor többdiplomás bányamérnök, felajánlva, hogy megmutatja, hogyan és mit csinálnak. A vele való beszélgetés és a bányalátogatás élményéből született az alábbi beszámoló.

A Komlói monográfia 2. kötetében ez olvasható: "A komlói kőbányászatra vonatkozó legrégebbi rendelkezésünkre álló irat a Hegyháti járás főszolgabírája által írt 3747/1929. sz. véghatározat (B. M. Levéltár) Ebből megtudjuk, hogy Komló község közbirtokosságának tulajdonát képező bérelt földterületen ... 3200 négyszögöl területen a kőfejtést délről északnak 100 méter széles, 30 méter magas és 300 méter hosszban iparszerűleg gyakorolhassa." A terület   akkor is, most is a Hosszúheténybe vezető országút közelében van, közel a nem véletlenül ott kialakított autóbusz megállóhelytől.

Az odavezető bekötőutat a porártalom ellensúlyozására rendszeresen locsolják. S bármilyen meglepő, az üzem területén, ahol minden munkafázist elektronikus vezérlésű okos (és drága) gépek végeznek alig néhány jól képzett és anyagilag megbecsült szakember felügyeletével,  mindenütt rendet  és tisztaságot tapasztalni, a központi előírásoknak és a helyileg kialakított szabályoknak megfelelően.

Az egyik legimponálóbb dolog, hogy itt még nem szenvedett senki halálos balesetet! A másik a környezetvédelmi   tudatosság megjelenítése a gyakorlatban, valamint a kb. 150 évre való előrelátás és az annak megfelelő tervezés.

Az osztrák tulajdonban lévő STRABAG cégcsoporthoz tartozó (mai nevén) KŐKA Kő- és Kavicsbányászati Kft. bányaüzem és egyszemélyben felelős műszaki vezetőjének az irodájában találkozunk. Először bemutatja a céget, amely az erdősmecskei gránit-, a bükkösdi mészkő- a pécsváradi földpátos homok- (ez az egyetlen hazai lelőhelye az öblösüveg-gyártás alapanyagának) és a komlói kőbányát mondhatja magáénak. Együttesen 140 főt foglakoztatnak állandóan, időszakosan, eseti és célfeladatok elvégzéséhez  (szerződéssel) különböző alvállalkozások további 50 dolgozóját.  Igen jó a fizikai-műszaki és az adminisztratív állományban lévők aránya. Vezetőként különösen büszke  kollegái szakmai fölkészültségére, speciális ismereteinek és az azzal párhuzamos, a különböző végzettséget igazoló okmányaik meglétére, valamint a szinte általánosnak mondható idegen nyelv birtoklására. Ez nagymértékben megkönnyíti a közvetlen kommunikációt, a tapasztalatcserét, a használati utasítások és  szakanyagok megértését. Pozitívum az is, hogy jó a kapcsolat az egyes bányaüzemek  és természetesen a partnercégek között. Pozsár úr szerint a műszaki életben valamennyiüknek együtt kell működniük, a kereskedelemben ugyanakkor  a saját érdekeiket érvényesíteni akaró kemény ellenfelek. Ebben a nagyon régi szakmában mindez természetes. A bányászok világában ma is erősen élnek a hagyományok, csaknem változatlanok a szokások, a viselkedésformák, a szóhasználat, az érintkezési és szakmai stílus, s ezek valamennyi mozzanatban meghatározó elem a közös érték. Minden utasítás parancsszerű, amelyet pontosan, a legjobb tudás szerint  végre kell hajtani. A döntést azonban mindig megelőzi a helyzet áttekintése, a vélemények, tapasztalatok alapján kirajzolódó megoldások összevetése, közülük a legjobb kiválasztása. Ezután azonban nincs többé helye sem hezitálásnak, sem a felelősség másra hárításának.  A fegyelemnek, a jó szervezésnek, a kitűnő csapatmunkának köszönhetően a komlói kőbánya tavalyi termelési értéke 2,6 milliárd forint volt. Ez úgy lehetséges, hogy csúcsidőben minden percben kigördül  a kapun egy-egy megrakott, hatalmas kamion!

A szakmáról, a feladatokról és a távolabbi tervekről felelősségtől fűtött szenvedéllyel beszélő Pozsár urat arról kérdezem, hogyan lesz a kőből, esetünkben a vulkanikus eredetű andezitből, autópálya vagy másmilyen út.  Előbb  - mint mondja - meg kell találni a követ. Ha van elég ember, pénz és komoly a szándék, akkor erdőirtás és egyéb szükséges munkálatok elvégzése után -  a megfelelő engedélyek és biztosítékok birtokában - bányát nyitni, feldolgozó üzemet hozzárendelni. A követ első fázisban lerobbantjuk, járművel elszállítjuk a törőbe, ahol a durva törés és a meddőtől való szétválasztás történik. Ebből a durva, 0/120-as kőből több utántöréssel egyre finomabb, apróbb szemcséjű zúzalék lesz, melyet a megrendelő igénye szerint osztályozva szállítunk el a felhasználás helyére. Más méretűt és minőségűt a vasúthoz, a közúthoz. Az autópályához az igen nagy szilárdságú "kz", azaz különleges zúzalék szükséges A végtermék ebben az esetben az aszfalt  (kz + bitumen mint ragasztóanyag), amilyet az M0-ás és több más pálya építéséhez használtak és használnak. Belátható tehát, hogy ez a munka mindenkor rengeteg tapasztalatot és a változó igényekhez való szüntelen alkalmazkodást, innovációt igényel.

A bányalátogatás és a beszélgetés lassan befejeződik. Az ott szerzett  információknak sajnos csupán a töredékét képes a tudósító leírni. Az irodaház előtt elköszönünk, visszaadva a kölcsönkapott, ilyen balesetveszélyes munkahelyen kötelező fejvédő kobakokat. Az övé kopottabb a többinél. "Ez az édesapámé volt, aki szintén itt dolgozott" - utal  magyarázatként arra, hogy ebben az üzemben  generációk veszik át egymástól a stafétabotot.