Az ünnepdömpingben nem könnyű rendezőnek, szervezőnek, szereplőnek lenni. Komlón ebben nem volt hiány! A Súgólyuk Színház a tőle megszokott nívón tisztelgett ötvenhat emléke előtt.

Nem könnyű,  mégsem lehetetlen. A Himnusz és a Szózat fogta közre az Ötvenhat izzó ősze volt című műsort, amelyben részletek hangzottak el  az 1991-ben megfogalmazott törvényből: "...Nagy nemzeti ünnepünkön gondoljunk a hősökre és áldozatokra. Emlékezzünk és tanuljunk a múltból, hogy jobban értsük a jelent s mindezek birtokában ... felvértezettebben vállalhassuk és építhessük jövőnket, a magyar jövőt. Ezáltal válhatunk emelkedő nemzetté az európai népek és nemzetek egyenrangú, nagy családjában." Dalok, versek, visszaemlékezések, az eseményekkel egyidőben készült írások részleteit döbbent csendben figyelte a sajnos nem túl nagy számú közönség. Mégis érdemes volt, mert akik látták és hallották, nem egy látható és láthatalan könnyet ejtettek azokért, akik ötven évvel ezelőtt önzetlenül, igazuk tudtában tették, amit kellett.

A városi ünnepség második része az ötvenhatosok emlékköve előtt folytatódott fúvószenekarral.

Egy idős bácsi verset mondott megható átéléssel.

Az ünnepi beszédet a város díszpolgára, egykori halálraítélt mondta volna el, de őt a központi ünnepségekre invitálták. Távollétében egy nagyon fiatal ember  olvasta föl  pontos artikulációval, szimpatikusan.

 Számára - mint mondta - a felkérés igazi megtiszteltetés volt. És aszerint teljesítette!

Ahhoz, hogy ez a méltatás teljes legyen, Camus-t kell idézni. A francia író szerint "Nehéz minekünk méltónak lenni ennyi áldozatra. De meg kell kísérelnünk, feledve vitáinkat, revideálva tévedéseinket, megsokszorozva erőfeszítéseinket, szolidaritásunkat egy végre egyesülő Európában. Hisszük, hogy valami bontakozik a világban, párhuzamosan az ellentmondás és a halál erőivel, amelyek elhomályosítják a történelmet - bontakozik  az élet és a meggyőzés ereje, az emberi felemelkedés hatalmas mozgalma, melyet kultúrának nevezünk, s amely a szabad alkotás és a szabad munka terméke."