A hajózni muszáj! szállóigét önhatalmúlag változtattam meg, mivel kishazánkban nem a hajózás a legáltalánosabb tömegközlekedési mód. A buszok pedig...? Többnyire szót se érdemelnek! Úgy értem, jó szót. De majd ha jelentősen megemelik a tarifákat (maradjon otthon, akinek nem tetszik!), ritkítják a járatokat (minek az a nagy flanc, hogy félkor meg egészkor is?) és/vagy törlik a legtöbb kedvezményt (fő az egyenlőség!), akkor... Hát akkor majd megnézhetjük magunkat, össznépien!

Mióta szinte egyetlen tekintetben sem vagyunk önellátók, sokat utazunk, egyre többet. A gyerekek iskolába (már általánosba is!), a felnőttek dolgozni, a fiatalok szórakozni, az öregebbek vizsgálatra, fürdőbe, kezelésre, a szerelmesek randevúzni, a kispénzűek olcsóbban vásárolni, a tehetősebbek aukcióra, színházba (bár mindezt inkább autóval teszik!), a magányosok emberi szót hallani, netán váltani stb.  Szóval jegyet veszünk és utazunk. Csakhogy a járatok mindig tömve vannak, mindig több a felszálló, mint a férőhely. Hosszú távon - köztudottan - igen kényelmetlen, fárasztó és főleg balesetveszélyes állva utazni. Pedig ez történik Komlótól Pécsig, Pécstől Hévízig, Sopronig vagy éppen Szegedig, Budapestig, kivétel nélkül. A hét minden napján, az év minden évszakában.

Jó lenne, ha az illetékes miniszter úr és a többi főokos, erre is gondolna, amikor dönt. A biztonságunkról, netán az életünkről. Amin demokratikus viszonyok között nem lenne szabad  takarékoskodni!