A Honismereti és Városszépítő Egyesület, Komló Város önkormányzata és a Városi Helytörténeti Múzeum közösen szervezte meg december 4-én az idén 750 éves település, egyben 55 éves város Borbála napi rendezvényét, a 16. településtörténeti konferenciát. Rangos előadók és érdeklődő közönség bizonyította, hogy van értelme időközönként ünnepélyes keretek között áttekinteni a múltat és előrenézni a lehetséges jövőbe. 

A program - a szokásoknak megfelelően - Jánosi Engel Adolf előtti tisztelgéssel kezdődött. A múzeum előkertjében megkoszorúzták a komlói szénbányászat alapítójának szobrát, amelyhez Jégl Zoltán alpolgármester fűzött megemlékező gondolatokat. Közreműködött a Szederkényi Hagyományőrző Bányászzenekar.

Bent a kellemesen meleg teremben az intézmény vezetője, Jakab Józsefné köszöntötte a vendégeket. Emlékeztetett elődjére, dr. Erdődy Gyulára, aki útjára indította ezt a rendezvénysorozatot tizenhat évvel ezelőtt. És felkérte a jelen lévő Rozsvány György költőt, olvassa föl A bányászokhoz címmel erre az alkalomra írt  versét, melyben az egyik leginkább szívhez szóló gondolat szerint:

                           Nem épült Komló hiába,
                           lenn a mélyben türelmes a szén.
                           Valahogy a  csákány muzsikája
                           összekapcsolja most is a csillét.

Ezt követően Szarka Elemér egyesületi elnök irányításával megkezdődtek az előadások. Elsőként   dr. Andrásfalvy Bertalant, a Pécsi Tudományegyetem professzor emeritusát kérte szólásra, aki A múltbéli Komló címmel - részben saját kutatásai alapján - a XVII. századig vezette vissza Komlónak és környékének a történetét. Kiemelte, hogyan és honnan települtek ide emberek a török hódoltság után, hogyan lett a korábban erdő- és földművelő, iparoskodó lakosságból bányász, hogyan lett az alig pár család lakta faluból nagyközség, majd bányászváros.

Az első téma mindenekelőtt  racionális elemeket tartalmazott. Jól kiegészítette azt spirituális megközelítésével a Pécsi Hittudományi Főiskola néprajzkutatója, Lantosné dr. Imre Mária, aki Szent Borbála tisztelete és emlékei címmel kísérte végig a vértanú életét és kultuszának kialakulását, fejlődését éppen a névnapján. Borbála valószínűleg az egyik görög városállam szülötte volt, akit elveihez való ragszkodása miatt édesapja gyilkolt meg. Szentté avatása után a legnehezebb, legveszélyesebb szakmák, mint a tüzérek, bányászok, védőjévé vált.  Történetét a számunkra különösen becses Pray kódex őrzi.a Halotti Beszédddel és a Margit-legendával együtt. Komlón a bányászok a kezdetek óta nagy-nagy tisztelettel adóznak neki. Lantosné előadását az különösen érdekessé tette, hogy diaképeken mutatta be, hol, kikkel együtt, milyen módon ábrázolták az annyira "sajátunknak" érzett szentet.

A Madáchtól kölcsönzött mottó "A kor folyam, mely visz vagy elmerít,/ Úszója, nem vezére az egyén." jegyében szervezett konferencia szünet utánra még két előadást tartogatott. Major László bányamérnök A szén és Komló címmel követte végig a komlói bányászat útját (melyre szó szerint és átvitt értelemben egyaránt a város épült) a kezdetektől a 2000. évi csaknem előkészítetlen bezárásig. Véleménye szerint maradt kincs a föld alatt bőven...
Újabb színfoltot jelentett Rozs Andrásnak, a Baranya Megyei Levéltár főlevéltárosának előadása Komlói bányászok az 1956-os forradalomban című előadása. A kutató mondandóját itt-ott személyes megjegyzések tették élővé, hiszen édesapja a könyvelőként az itteni bányaüzemben dolgozott. Végigkísérte az eseményeket a forrdalami napok alatt, de nem feledkezett meg azok keserű következményeiról sem. Érdekes színfoltot jelentett találkozása a város szülöttével, Puchert János egykori halálraítélttel.