Immár a 16. évkönyvet veheti kezébe az olvasó. A feladó Kunhegyes polgármestere, Szabó András, aki az előszóban üdvözli a kisváros lakóit és köszönetet mond mindazoknak, akik közreműködtek a  kötet létrehozásában. (Jó érzés köztük tudni magamat!)

Természetesen nem csak naptárról van szó, bár az is. Különlegessége, hogy a hónapok neveit megnevezi mindközönségesen, mind hagyományosan (február például azonos böjtelő havával, augusztus kisasszony havával stb.). A névnapok és az egyházi ünnepek után események és az idei évfordulók felsorolása következik. Sok értékes embert megismerhetünk a Kunhegyesi arcképcsarnok című fejezetből, illetve a tavaly eltávozottakra emlékezőből. Hírt kap az érdeklődő a változó jelenről, olvashatja helybeliek írásait és lapozhat a Diákkalendáriumban. Az egyik igen tartalmas írás a Magyar Reformátusok 5. Világtalálkozójáról ad hírt. Érdemes megjegyezni azok számára, akik még nem jártak ezen a Szolnok megyei településen, hogy a debreceni után itt emelkedik hazánk második legnagyobb és legszebb református temploma.

Testvéremmel együtt nekem szól (részben rólunk is) a Ránk bízott örökség fejezete. Gyermekkorunk meghatározó színhelye, melyet évtizedekkel később nosztalgiából kerestünk föl, ma is megbizsergeti a szívünket. Itt tanultunk meg írni-olvasni, itt élveztük a tágas kert varázsát, a barátkozás első élményeit. A tanács megalakulása előtti néhány évben itt volt főjegyző édesapánk, édesanyánk és a többi asszony ide fogadta be az otthonukból menekülni kényszerülő görög gyerekeket. Itt... itt voltunk (a nehézségek ellenére) boldogok és szabadok. 

A Kunhegyesi nagykun kalendárium sok hasznos információ mellett ezt az időszakot idézi föl számunkra. Köszönet érte!