Naponta újabb olyan eseményeknek vagyunk tanúi, elszenvedői (azok tevékeny résztvevőiről, bátorítóiról, szimpatizánsairól stb. ezúttal szó ne essék!), amelyekhez nem tudunk és nem akarunk hozzászokni, amelyek negatívan hatnak ránk, felháborodást kiváltva, egyre erősödő félelmet keltve nyomasztanak, megfosztanak létünk egyik legfontosabb pillérétől, a biztonságérzettől. Nem, nem ezt akartuk, nem ezt akarjuk - sok évvel a rendszerváltoztatás után!

Ha az élet túlhaladta, az események bizonyították, hogy egyes jogszabályok nem megfelelőek, részben vagy egészben módosításra szorulnak, akkor mire várnak a jogalkotók? Azért választottuk és azért fizetjük őket, hogy fogalmazzák át a mai követelményekre adaptálva a gyülekezési, a rendőrségi és még sok egyéb törvényt azok részletes végrehajtási utasításával együtt. Nem várni időtlen ideig, hanem tenni, hogy más legyen, hogy európai mércével mérve is kemény, de igazságos legyen! Hozzanak olyan törvényeket, amelyek nem engedik elhúzódni a pereket, az intézkedéseket, amelyek egy percre sem nyitogatják senki előnyére a kiskapukat. Ne lehessen a dédmamára átíratni a gázórát, hogy  a fizetőképes (és ebből a szempontból meglehetősen okos) családfő kibújhasson a kötelezettsége alól - például. Meghozott jogszabályokat ne változtassanak szüntelen, mint a kiismerhetetlenségig bonyolult adóörvényeket - ismét csak a példa kedvéért.

És persze vigyázzanak a tisztességes rendőrökre, a fegyveres testület renoméjára. Ne kelljen félniük, elbizonytalanodniuk, ne kelljen megsérülniük (őket is hazavárják családtagjaik!), sokak haragját ellenük fordítók sértéseit, fizikai bántalmazását tehetetlenül és tétlenül eltűrniük vizsgálattól, vétlenként is büntetéstől tartva. Miközben cselekményükkel arányos büntetést érdemelnek a valószínűleg pályaalkalmatlanok -  mielőbb. Az időtényezőnek ezúttal is döntő szerepe lehet!

Nagyon-nagyon komolyan kell venni és mindent elkövetni a tévészékház, a Teve utcai fegyveres támadás mint terrorjelenség ellen! Nem blöff, nem játék, hanem eszkalálód(hat)ó véres valóság! Ennek negligálása ugyancsak több, mint bűn!

Körültekintően kell vizsgálni, milyen bejelentés alapján és milyen feltételekkel (garanciákkal) lehet nyílt színen tüntetni, véleményt kifejezni. Ebbe nem férhet bele a tojásdobálás, a személy méltóságának a sértegetése, dühödt, kontrollálhatatlan indulatok kiváltása. Milyen jó lenne jogot gyakorolni mások jogainak korlátozása, megsértése nélkül... Mert különben a jogállamiság eszménye még csak nem is írott malaszt, hanem önmaga karikatúrája lesz!

Demokráciát, szabadságot, nyugalmat, békét akarunk. Nem gyűlölettel átitatott, csaknem perverz szövegeket, öncélúan durva nyelvi  viselkedést, másokat megalázó, fenyegető magatartást,  sehová nem vivő őjöngést, civileknek álcázott magyar és külföldi bőrfejűek  demonstrálását, álturistaként a Parlamentbe való bevonulást, ízléstelen templomi, kegyeletsértő temetői politizálást.   Tiszta szándékú, kölcsönös jóakaratot bizonyító együttműködést akarunk, konszenzust találni mindenkivel, aki arra hajlandó, amíg végképp ki nem írják népünket a felelős nemzetek építő és nem romboló országai küzül... Nincs mire várni, rajta!