Amerikai és angol hatásra egyre népszerűbb hazánkban is a naptár szerint február 14-ei Valentin, alias Bálint-ünnep. A nap a vidámságoké, amikor a szerelem, a szeretet nevében fordulunk közeli és távolabbi - számunkra kedves - igazi vagy remélt hozzátartozóinkhoz.   Ajándékot adunk-kapunk, örülünk, tréfálkozunk vagy csak jókedvűen bulizunk. Valami ilyesmire invitálta a közönséget a komlói Súgólyuk Színpad és Hét-Fő együttes.

A verses-zenés összeállítás a Som jegyében született. A rendező Harnóczy Csabáné szerkesztette műsor minden korosztályhoz szólt. Legelőször a picik futottak föl a lufikkal, szívecskékel, virágokkal vidámított, nyárias hangulatot árasztó színpadra. A gyerekek bűbájos jelenléte mosolyt fakasztott minden arcról. Hát még ahogy előadták a könnyen tanulható és mégis hatásos svéd gyermekverseket! Utána következtek különböző sorrendben a felnőttek és az iskolások. Komolyabb és könnyedebb verseket, szövegeket interpretáltak, mozgással és sok-sok zenével vegyítve. Meg kell jegyezni, hogy a - nomen est omen - hét tagot számláló (három énekes, négy hangszeres) csoport nem utánozta görcsösen az ismert, de általuk feldolgozott dalokat, hanem egyéni stílusban, saját felfogásban adaptálták őket a helyi színpadra.

A sok elismerést érdemlő mozzanat ellenére  valami miatt a megszokottnál kicsit visszafogottabb, fátyolosabb produkciót látott a közönség, amely ezt a tapsok mennyiségével és minőségével "reagálta le". Viszont új ötlet volt a nyereménysorsolás. A szervezők nem árultak külön pénzért tombolát, hanem a megváltott jegyeket tekintették annak. (Brávó!) Két kis szereplő egy kalapból húzta ki a nyertes szelvényeket. A díjakat helybeli vállalkozók, illetve az önkormányzat ajánlotta föl. (Köszönet érte!)