Az a régi közmondás jut eszembe, hogy "Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek". Szeretném hinni, hogy feudális tartalma ma már kiveszőben van. Szabad országban mindenkinek szabad szólnia, tennie - de csak addig, amíg szavaival, tetteivel mások (szabadság)jogait, (élet)lehetőségeit nem sérti, nem korlátozza.

Olykor nehéz tudomásul venni a demokráciát. Nehéz elviselni mások - a mienktől eltérő - véleményét, eltűrni annak minket zavaró stílusban megfogalmazott követelését. Érzelmeinek, elkötelezettségeinek, indulatainak, kifogásainak számunkra visszatetsző, nemegyszer kifejezetten felháborító megnyilvánulásait. Volt és van benne részünk elég! Egy azonban biztos: mindenki csak addig acsarkodhat, mindenki csak addig szíthat gyűlöletet, hergelhet másokat, amíg ugyanazt maga is elviseli. Vigyázni kell a palackból egyre inkább kibújni, sőt kirobbanni kész szellemre! Szikrái szétrobbanva ártatlanokat is megsebezhetnek, elpusztíthatnak. Végig kell gondolni a kimondás előtt állandó jelzőinket, fölényesnek látszó, de azzal kevéssé bíró (vélt) igazságainkat! MINDENKIre áll az intés!

Újra és újra látom az eltorzultan, (nem mindig színjózanon) ordibálókat, a másokat takarodásra, kötélre, mimásra felhívókat, karokat, zászlókat lengetőket. Vajon mire tanítják otthon a gyerekeiket? Vajon őszintén imádkoznak-e, tiszta lélekkel veszik-e magukhoz az úrvacsorát azok, akik a holokauszttagadó vendéget éltették imént? Vajon tudják-e, milyen jövőt, milyen igazságot akarnak maguknak és országuknak a téren újra és újra demonstrálók, az utakat eltorlaszolók, a tojásdobálók, a "monnyon le"-handabandázók?

Húsvét közeleg, a kereszténység legnagyobb ünnepe, a feltámadás csodája, az élet és a jóság igenlése,a bűnök megbocsájt(hat)óságának szent napja.  Segít-e rajtunk Mária nagyasszony? Vagy végre magunknak kell bizonyítanunk, hogy igenis érdemesek vagyunk egy emberibb és élhetőbb jövőre?