Sok évvel ezelőtt tanítottam egy testvérpárt. Az idősebb barna, a fiatalabb, akinek osztályfőnöke  voltam, szőke. Kedvesnek, aranyosnak találta őket mindenki. Ragaszkodtak egymáshoz és rajongva imádták az őket nevelő gyengénlátó nagypapát. A idős ember távol élő, a gyerekek után soha nem érdeklődő, velük kapcsolatot semmilyen formában nem tartó apát, anyát igyekezett pótolni mindenben. Korán kelt, reggelit készített, leckére ügyelt, szülői értekezletre járt, jó szóval nevelt, szeretett, szeretett.

Teltek az évek. A kislányokból nagylány lett. Szakmát tanultak, közös vállalkozásba kezdtek. Szépek, csinosak.  Még felnőttként is sajnálják, nem tudtak annyit tenni a papáért, amennyit megérdemelt volna...

A  nagyobbik gömbölyödő pociját simogatom, amikor ragyogó arccal belevág a közepébe:
- Zsuzsa néni, megvan az anyukám! Csodálkozó arcomat látva gyorsan hozzáteszi: Az interneten, az iwiwen kerestek meg a féltestvéreim, a húgom válaszolt nekik. Pár hete betoppantak.
 - És anyukád hogyan magyarázta az elmúlt harminc évet?
- Valójában ők nem minket akartak elhagyni, hanem Pesten kerestek állást. (Akkoriban toborozták Komlóra a munkaerőt...) Aztán a házasságuk megromlott, apu lelépett. Később anyukám újra férjhez ment, de az a kapcsolat is csődbe jutott az ital miatt. Mire ő feleszmélt, már nem tudott, nem mert keresni minket... Most is a féltestvéreim biztatták...
- Nincs benned harag?
-Nincs, talán mert hamarosan magam is anyuka leszek. De a húgom változatlanul haragszik. Őbelőle nem lehet kitörölni az anya nélkül töltött hosszú-hosszú időt.
- Hogyan lesz ezután?
- Azt mondtam, neki, hogy hozzám bármikor jöhet, ölbe veheti az unokáját, de én nem tudom rányitni az ajtót. Még nem...
- Nehéz kérdés, még nehezebb benne állást foglalni. De most írnod kell, verset, prózát, mindegy. Mint régen, ha bántott valami vagy örültél nagyon...! Kiírni magadból mindent, ami hangos szóval kimondhatatlan... Addig pedig örülj az új jövevénynek! Sok erőt és jó egészséget hozzá!
- Köszönöm, Zsuzsa néni. Remélem, én igazi anyuka leszek, nem csak adat a személyi igazolványban...
- Én nem remélem, én tudom!