Komlón több mint 5000 lakástulajdonos és sok egyéb - nem lakossági - fogyasztó veszi igénybe a távfűtést, illetve a használati melegvíz-szolgáltatást . Ez azt jelenti, hogy a városlakók többsége kapcsolatban áll a Fűtőerőmű Kft-vel (az erőmű 1.sz képünkön látható). Ez a kapcsolat azonban többnyire kimerül abban, hogy amikor gond van a fűtéssel, melegvízzel, akkor betelefonálnak, illetve havonta kifizetik a szolgáltatótól érkező számlát. A város életében fontos szerepet betöltő cég azonban ennél szélesebb körű kapcsolatra törekszik, ezért a helyi újságban egy olyan sorozat megjelentetését kezdeményezte, melyben nem csak a távhőszolgáltatás történetét, jelenlegi helyzetét mutatják be, hanem arról is szót ejtenek, hogy az egyre emelkedő energiaárak ellenére lehet-e, - s ha igen, hogyan - csökkenteni a fizetendő számlák összegét...

   A távhőszolgáltatás megvalósítása - bármilyen meglepően hangzik - igen régóta foglalkoztatja az emberiséget. Már időszámításunk előtt 13-ból vannak adatok olyan törekvésekről, hogy a fűtendő térben elhelyezett fűtőberendezések használatából eredő kényelmetlenségeket igyekeztek kiküszöbölni. Pollio Vitrunius római építész és hadmérnök egyik korabeli írásában egy "hipocastrum" nevű, központi fűtést szolgáltató berendezést ismertet. Az ötletet azonban ő is a múltból merítette, hisz Babilonban már jóval korábban is alkalmaztak ilyen technikákat. Hazánkban az aquincumi múzeum romkertjében találkozhatunk a távolabbról táplált padlófűtési megoldással, de hasonló fűtési rendszerrel üzemeltetett római kori lakóépületet tártak fel Pécsett is.

   James Watt gőzgéppel kapcsolatos fejlesztői munkája során 1784-ben használt fel először gőzt lakásfűtésre. Ezt a gőzgép "megcsapolásával" a gőz egy részének elvezetésével tudta megoldani. (Vélhetően ebből adódik, hogy az ő nevéhez fűződik a hőleadó, a radiátor ősének megvalósítása is).

   A jelenlegihez hasonló táv/központi fűtési móddal első ízben 1825-ben találkozhattunk. Párizsban létesítettek olyan távfűtési rendszert, melyben forró víz keringett. Aztán Boston, New York, Hamburg következett, hazánkban pedig 1899-ben helyezték üzembe az Országházat ellátó távfűtési rendszert, majd a fővárosban az 1930-as években kezdtek el komolyan foglalkozni a távfűtéssel. A hazai rendszerek igazán gyors kiépülése és fejlődése (főként a nagyvárosokban: Budapesten, Debrecenben, Győrben, Pécsett, Szegeden, Miskolcon ) az 1960-as, '70-es évekre esik.

   Ugyanebben az időszakban valósult meg Komlón is a távfűtő-rendszer alapja, melynek működtetését 1965-ben (a Baranya Megyei Tanács és Pécs Megyei Jogú Város Tanácsa között létrejött megállapodás alapján) átvette a Pécsi Távfűtő Vállalat. A kirendeltség megszervezésére és későbbi vezetésére Vakaró József (2.kép) kapott megbízást. A komlói rendszer hőellátását a Pécsi Hőerőmű Komlói Erőműve biztosította - az altárói, majd  a zobáki forróvíz- és gőz-hálózaton, valamint a kökönyösi gőz-hálózaton keresztül. Aztán  1967-ben Felsőplatón (ma Szilvás) elkészült egy ideiglenes kazánház, mely az akkor már felépült lakóépületek fűtését biztosította, a továbbiakban pedig kiépült a Szilvást, Zobákot, végül a Körtvélyest ellátó vezetékhálózat is. Az 1990-es évek végére  a városban már meghaladta az ötezret a távfűtött lakások száma és gyarapodott a nem lakossági fogyasztók köre is.

   Időközben pedig más jelentős változások is történtek:  a Hőszolgáltató és az Erőmű is önkormányzati tulajdonba került, aztán összevonták őket: azóta - Vida János (3.kép) vezérigazgató irányításával - Komlói Fűtőerőmű Zrt.-ként (100 %-ban a város tulajdonában levő cégként) működik.