Vad ideológia, sunyi megfelelési kényszer, kíméletlen birtoklási vágy ... és ki tudja, még mi minden váltotta ki, indította be, fejlesztette  tökélyre a XX. század addig nem ismert mértékű gyilkoló gépezetét? Buchenwald, Auschwitz, Birkenau, Bor, Teresienstadt és a többi... Szégyen, tragédia - nézőpont kérdése a történtek megítélése.

Az viszont kétségbe vonhatatlan tény, hogy az ott elpusztultak, Radnóti, Szerb Antal, Anna Frank meg a többiek begyógyulni nem tudó sebeket hagytak az emberiség testén. Nekik, és velük együtt a millió névtelennek, köztük fele családomnak, mindörökre üresen mered az égre érintetlen terítéke... Ne hagyjuk, emberszabású emberek, hogy valaha valahol mindez  megismétlődhessék!

Most, hogy az ENSZ emléknapot szentel a holokauszt áldozatainak, magam - sajátos kődarabként - Csanádi Imre versével hajtok fejet a sokmilliós virtuális sírhely előtt:
 

Gubbaszt a nyomorult emberállat,
gubbaszt sárban és hamuban,
gubbaszt élete romjain,
gubbaszt az eszevesztő kínban,
                       szemérmetlen, csúf csupaszságában,
                      fekélyesen és feketén,
                        görhesen, mint egy kimart kutya,
                        keze-lába görcsben vonaglik,
                           és égnek vetve csapzott fejét,
                        horgas, sovány orrát, mint kampót
                       akasztva üres semmire,
                         üvölt, ahogy a torkán kifér.

                       Mit tudja már, ki volt és mi volt?
                        Mit bánja, viselt-e nevet?
                       Semmit se tud,
                       semmit se bán,
                         semmit se szégyell,
                         nem ügyel többé semmire,
                        nem törődik többé semmivel,
                        csak mert így elviselhetetlen,
                       hát üvölt.