Az átlagosnál többet vonatozom, hosszabb "viszonylatokban" is.  Tanulsággal szolgál  megfigyelni, ki mit csinál a majdnem holt idő alatt. Arra is mód van persze, hogy a szolgálatukat ellátókat teszteljem a magam laikus módján. Íme néhány tapasztalat.

Magas fiatalember a kalauz I. Felszállásakor - munkája helyszínén - azonnal beveszi magát a szolgálati fülkébe. Pillanatokra kilép, a megállóhelyeken  egynémely utas útbaigazítása, netán lesegítése helyett kinéz, utána sietve visszahúzza a fejét. Unottan rákérdez a jegyekre, aki átnyújtja, azét megnézi, utána ismét irány a kuckó. Kalauz II.  válaszol a helyét keresőnek, de véletlenül sem kíséri oda. (Túl)súlyos útitáskáját emelje-cipelje maga, aki nem mérte fel előzetesen, mennyit bír el. Kérésre egy útitárs tüsténkedett  - helyette - míg  ő  szemrebbenés nélkül végignézte az aktust. (Kis pénz, kis foci?)  Kalauz III. igazán nem panaszkodhat a túlságosan erős forgalomra, kocsihosszat kénytelen lépegetni, mire egyetlen utas elébe kerül. Köszönni köszön mindenkinek, de az már nem érdekli, vajon ott foglalja-e a MÁV plusz tarifával megterhelt helyét az utas, ahová őt a fensőbb hatalmak ültetni rendelték. (Szabadság van, elvégre.) De mivégre ilyen körülmények között a helybiztosító pótjegy? Nem tudom, nem tudhatom. Kalauz IV. munkáját külsőleg sem tudom megítélni, mivel 45 perces utazásom alatt sem jelenlétével, sem érdeklődésével nem tisztelt meg.

Az utasokkal nincs baj, nem tolakodnak, nem hangoskodnak, orrukat sem vájkálják. Rendeltetésszerűen használják a hulladékgyűjtőket, ahol vannak. (Három IC közül egyen sem láttam, a használt szalvétámat, ásványvizes flakonomat ereklyeként hazahoztam. Itthon kidobtam. Az utasokkal egyébként sincs baj: nem azért utaznak, mert úri kedvük telik benne, hanem mert dolgaik úgy hozták. A fiatalabbak leckét írnak, a nagyobbak tanulnak, jegyzetelnek, laptopoznak, mobiloznak, fülhallgatóval zenét "fogyasztanak". (Modern világban élünk, egy percünk se telhet el csöndben.) Ki-bejáró pedagógus feladatlapokat rak sorba, javít, újabb ötleteit veti színes filctollal papírra, szétvagdossa, majd meghatározott szempontok szerint szortírozza és gumigyűrűvel rögzíti őket. Egyetemi oktató idegen nyelven olvas, ötleteit, korszakalkotó nézeteit(?) rögzíti, uzsonnázik, rá  Hohes C-t iszik (adunk az egészségnek). Sajtóznak, szundikálnak néhányan, sőt (kizárólag személyvonaton) ismeretlenek, mint az ántivilágban, szóba elegyednek egymással, leszállás előtt további jó utazást kívánnak és elköszönnek. (Csoda történik vagy nosztalgia tanúja vagyok?)

A kocsik - kivétel nélkül - lelakottak, piszkosak, de legalább pontosak. Az információk azonban mind az állomásokon, mind a szerelvényeken, torzak, ali-alig érthetők. Kedves MÁV, mi lesz veled? Mi lesz velünk? Különösen akkor, ha  a jelenlegi helyzetet kiszámíthatatlan munkabeszüntetések és ismétlődő sztrájkfenyegetések súlyosbítják. Rend ugyanis nem attól lesz, hogy egyesek munka helyett újabb és újabb pénzt próbálnak (mások rovására) kizsarolni, hanem ha átgondolják, megtervezik, megszervezik, megkövetelik és szigorúan ellenőrzik a munkát - a szolgáltatást igénybe vevők nagyobb megelégedésére.