Elég bekapcsolni bármely hírszolgáltató eszközt, hogy az ember hócipője hamar megteljen. Undorral, felháborodással, kiábrándulással. Már kérdései sincsenek, mert előre tudja a manipulált válaszokat, melyeket talán az se vesz készpénznek, aki nem kevés agytorna révén kigyötörte magából.

Egyik pártunk újfent elnököt választott: egy jelöltből azt az egyet. És még komolyan  veszi, amit a demokráciáról, a normális (ne inkább tiztességes?) Magyarországról papol. A másik, matematikai képlettel  alig  kifejezhető többséggel elnöki székbe ülő elnöke igen magasról (kb. 190 cm-ről) néz (le) mindenkit, mert ő (meddig?) a mérleg nyelve. Miért, van mérleg? Aztán van elnök,  aki programot ír (verset minek?), és van, aki a kényelmes többség biztos(?) tudatában gúnyos mosollyal a szája szögletében, kivár. Ácsi, ez még nem gólhelyzet, a lesért pedig büntető jár. (Az alcsúti szabályokat - bocs - nem ismerem!) És akkor itt van ez a ki kit hallgat le, milyen céllal, milyen háttérmegbeszélések, megrendelések, esetleg alkuk alapján. Folyik, folydogál a polémia, némi vizsgálódás is, míg ki nem tör medréből a megáradt Tisza, hogy zúgva, bőgve törje át ... Sajnos egyelőre nem tudom a végét. (Más talán igen?)

Arra viszont jól emlékszem, hogy drága jó édesanyám időnként sorba állítva próbált kivallatni  bennünket. Például olyankor, ha meg akarta tudni, ki "felejtette el" a mosogatást, ki törte ki az ablakot, ki tisztította (lyukasztotta) ki a szövetszoknyát szalmiákszesz helyett sósavval stb., stb. Egyikünk  mindig sietett közölni, hogy "Én nem, mert éppen akkor..."  A mami erre csak ennyit mondott: "A tettes mindig jelentkezik..."  Ez a régi-régi (de mindig bevált) eset akkor jutott eszembe, amikor egyik volt titokminiszterünk  pártja meggyanúsítása, megnevezése előtt jelentkezett... Ilyen egyszerű ez. És ilyen undorító!