Ez az két szó - ha írásban ponttal, beszédben annak megfelelő intonációval jeleznénk a végét, egyszerű kijelentő mondat lenne. Ezúttal azonban  egy kiállítás címe, melyben az alkotóelemek egymással összefűzve elsődleges konkrét  jelentésüknél jóval többet, mélyebbet, áttételesebbet fejeznek ki: a lét alapproblémáját, a valahonnan valahová jutás nehézségét és szépségét. A teljesítettem, elértem, megalkottam befejezettségének megállapítását egyfelől, az előttem álló feladatok vállalását és megoldását, az újabb cél felé törekvés vágyát és kényszerét másfelől.  Azt hiszem, míg élünk, úton vagyunk. Ennek felismerésén, elfogadásán, a hozzá való viszonyulásunkon múlik boldogságunk, elégedettségünk  vagy annak hiánya. 

A kiállító, az olajjal farostra festő Bágyi Zsuzsanna Komlóról indult és most ide tér vissza választott második hazájából, Szekszárdról.  Nem Haus aus hozta magával ezt a  hivatást, nem készült rá fiatalon, hanem egyszer csak ráparancsolt egy belső hang: fogj ecsetet és dolgozz. Erre születtél. Mit tehetett volna a megszólított? Szétnézett és képpé formálta mindazt, amit kívül vagy belül arra érdemesnek látott. Inspirálója a fantázia, a teremtő gondolat, a rengeteg olvasmány, a látvány, életének,  környezetének történései, jellegzetes figurák, élethelyzetek, emberi érzések, gazdagító vagy megnyomorító tapasztalatok; eszköze a kéz, mely mindig közel van és soha nem romlik el, az ecset; anyaga az ezerszínű festék, a fehér, a bársonyos barna, a napsárga, a szétsugárzó piros, a rőtvörös, a hol komor, hol vidám kék, a sokféle zöld, a viola, a narancs, a szürke és a többi. 

Megtanult és gyakorolt mozdulatai nyomán táj és ember jelenik meg a vászon helyett használt lemezen, hatására gondolat, érzés, hangulat, indulat kél szívünkben, hogy akaratlanul is rendet tegyünk magunkban, különbséget jó és rossz, igaz és hamis, szép és rút, kívánatos és elítélendő között. S mi másért  lenne társunk azon a bizonyos úton a művészet, ha nem azért, hogy segítsen eligazodni, kikászálódni az összekuszálódott világ zűrzavarából! Hogy megtanuljuk, hogyan kell ember maradni, ember  lenni minden körülményben.      
Elhangzott 2008. nov. 7-én, a kiállítás megnyitásakor.