-  A tengelicek - vagy általánosan elterjedt, népies nevükön a stiglicek  (1.kép) - egy része télen is helyben marad, csak kisebb-nagyobb kóborlásokat végez fészkelőhelyének környékén. Az állomány másik része viszont szabályos vonulást produkálva délebbi tájakra költözik. A hazai fészkelő populáció nagy része keményebb teleken a mediterrán térségekbe vonul, s helyüket az északabbról érkező tengeliccsapatok foglalják el - avat be a részletekbe a szakember, aki így folytatja a tájékoztatást: - A Sumonyi Madárvonulás-kutató Állomáson 2000 óta jelöljük télen és tavasszal is a madarakat. A tengelicekkel kapcsolatban minden tekintetben igazolódni látszanak a korábbi feltételezések. A januártól március végéig meggyűrűzött példányok közül később hármat fogtak be költési időszakban Csehország és Szlovákia határvidékén, egyet pedig télen Horvátországban, az Adriai-tenger partjainál.

    Érdekesség, hogy a sumonyi madáretetők környékén csak január közepétől jelennek meg nagyobb számban a tengelicek. Március végéig folyamatosan kitartanak, majd április elejétől hirtelen lecsökken a számuk, s ezt követően már mutatóba is alig akad néhány példány.

    - A múlt év novemberének végén, december elején Baranya több településén is láttak gólyát. Elképzelhető, hogy túléljék a telet az esetleg itt maradt madarak?

     -  Való igaz a hír, hogy november végén, december elején Drávapalkonyán megfigyelhettek egy gólyát (2.kép) a helyi lakosok. Néhány nap ott tartózkodás után azonban a madár eltűnt, majd egy újabb gólya felbukkanásáról kaptunk jelzést - ezúttal Újpetréről.  Már-már arra gyanakodtunk, hogy a hosszú távú repülést nem vállaló, áttelelő gólyákat láttunk, de a madarak tüzetesebb szemrevételezése után kiderült, hogy ugyanazon madárról van szó, s az is beigazolódott, hogy az állat a pécs-somogyi madármentő telepről szabadult el. Az azonosítás egyébként néhány, csak erre az egyedre jellemző tollazati bélyeg alapján sikerült. A gólyát - meglehetősen nagy nehézségek árán - végül sikerült Újpetrén befogni, s visszakerült eredeti helyére, ahol biztonságosabb körülmények között vészelheti át a telet.  Megfelelő táplálék ellátottság esetén ugyanis a gólyák igen jól bírják a hideget. Szerencsésen áttelelt gólyák az utóbbi tíz évben Baranyában is előfordultak. Ezek a példányok minden esetben betegség vagy kisebb-nagyobb, kívülről nem látható sérülések miatt nem vállalkoztak a hosszú vándorútra.