A komlói színház  meghívója szokatlan eseményről értesít: január 9-én indonéz napot tartanak a társintézménnyel közösen. Az előzetesen egyeztetett est a Közösségek Házában 6-14 éves indonéz gyermekek rajzainak bemutatásával kezdődött.

 A sok néző előtt az Indonéz Köztársaság budapesti nagykövete mondott bevezető gondolatokat. (A látvány bennem a komlói cigánygyerekek  képeinek szín- és érzésvilágát  idézték föl, amikor még Koltai Magdolna tanította őket az iskolában és a nekik szervezett szakkörön...) Az ünnepeket, jeles eseményeket és a mindennapi életet idéző bekeretezett munkák - meglepetésre - Zánkáról érkeztek.

Oda pedig úgy jutottak el, hogy a nevezetes központ nemzetközi pályázatot hirdetett, azóta is őrzi, állandó és időszaki kiállításokon propagálja a legjobb műveket, köztük több díjazottat. (Vannak ott persze komlói rajzok is, sőt lesznek még újak is, reméljük...)

 A nagykövet úr humorát jellemzi, hogy a megnyitó után maga is rögtönzött egy rajzot, ezúttal egy pávát - Páva Zoltán polgármester házigazdára gondolva.
Az érdeklődők népes tábora és az  indonéz vendégek a színházban folytatták a programot. Az országgyűlési képviselő városvezető imponálóan felkészült. Rengeteg adattal és kedves szavakkal mutatta be Földünk negyedik legnépesebb országát, amelynek hatalmas területén 13 000-nél több sziget van, amelyek közül 6000-nek saját nevet is adtak az ősök.   Mangasi Sihombing úr ezután az előcsarnokban látható ulosokról, a hagyományos indonéz szőttesekről beszélt angol nyelven. Gondolatai tolmács segítségével értek célba. A szőttesekről megtudhattuk, hogy nélkülük elképzelhetetlenek a távoli ország családi és egyéb ünnepei. Az is kiderült, hogy a soknemzetiségű, soknyelvű, sokvallású országban az emberek szoros kapcsolatot tartanak a mennyei világgal. Szőtteseik mintái között pedig szinte mindig megtalálható a béke szó. Ezután az Indonéz Nagykövetség zenei csoportja következett, melynek egyik tagja - jól láthatóan - magyar volt. A rövid koncertet  a nagykövet úr kezdte el, bemutatva, hogy népzenéjük nem hét-, hanem ötfokú.

Az összejövetel második részére a színházteremben került sor. Ekkor részletes előadást hallhattunk a szigetország helyzetéről, idegenforgalmi és egyéb kínálatáról. A nagykövet úr kérte a jelenlévőket, ha lehet, fektessenek be náluk, járuljanak hozzá családias hotelek kialakításához, működtetéséhez, az ő népe kész tanulni és együttműködni velünk.

A fiataloknak pedig felkínálta annak lehetőségét, hogy egyéves ösztöndíjjal náluk tanulják meg az autentikus indonéz táncokat. A közönség - magyar nyelvű alámondással - egy videófilmet nézhetett meg, távolról ismerkedhetett meg az ottani nevezetességekkel.

Végül a táncosok következtek. Mezítláb, finom, apró mozdulatokkal, gyönyörű kézjátékkal, bűbájos mosollyal. (Nincs külön meghajlás, tapsrend, de a végén elköszöntek a közönségtől.) Viszontlátásra, kedves új barátaink!