A Tinta Kiadó remek segédkönyve, Tótfalusi István Idegenszó-tár c. műve 185. oldalán ez áll: déjŕ vu (...) az emlékezet csalódása, az az élénk, de téves benyomás, hogy az adott helyszínt már valahol láttuk, az adott helyzetet egyszer már átéltük. A kifejezést  tágabb értelemben  vonatkoztathatjuk arra is, amit már hallottunk, olvastunk stb., amint gyakorta megesik velünk.

Például velem ma, amikor a Népszabadságban rábukkantam egy egész oldalas interjúra, a hatvanéves Rajk Lászlóval. Romániai (kényszer)tartózkodásáról így  emlékezik: ..."Mielőtt hazaengedtek, az egyik gyerek megkérdezte: és otthon is lesznek őrök? Mondták neki, hogy nem lesznek. De jó - mondta -, akkor meg tudunk szökni..." Sem a cikk írója (Nyusztay Máté), sem a nyilatkozó nem említette, hogy egy Örkény István nevű úr írt hasonló tartalmú egypercest Az otthon címmel. Íme kimásolom a szövegét a Magvető 1977. évi kiadásából:
A kislány még csak négyéves volt, emlékei bizonyára összemosódtak, s anyja, hogy tudatosítsa benne a küszöbön álló változást, odavitte a szögesdrót-kerítéshez, és messziről mutatta neki a szerelvényt.
- Nem is örülsz? Ez a vonat visz haza.
- És akkor mi lesz?
- Akkor otthon leszünk.
 - Mi az, hogy otthon? - kérdezte a gyerek.
- Ahol azelőtt laktunk.
- És ott mi van?
- Emlékszel még a mackódra? Talán a babáid is megvannak még.
-Anyu - kérdezte a gyerek. - Otthon is vannak őrök?
- Ott nincsenek.
-Akkor - kérdezte a kislány - onnan meg lehet szökni?
Lehet ez az egybeesés véletlen, vagy valami más? Nem tudom, nem is akarom eldönteni. Hátha a kedves Olvasó rájön a megfejtésre!