Különleges kiállítás anyagát tekinthették meg az érdeklődők a komlói Közösségek Házában szerda délután. Címerek bemutatójára - mint Horváth Lászlóné intézményvezető mondta - most először került sor az Erdélyi Kör javaslatára. Megnyitót dr. Tamás Attila tartott, a címerkészítés rejtelmeibe pedig maga az alkotó, Kovács Ferenc grafikus vezette be a témában többnyire járatlan  közönséget.

A címer egy országnak, megyének, egy-egy településnek, nemritkán valamely intézménynek, (régen céhnek), testületnek, családnak a megkülönböztető, annak azonosítására alkalmas színes jelvénye. A stilizáltan megrajzolt címerállatot és a jellegzetes figurákat  ún. címerpajzs keretezi. A történelemmel, a vallással, a zászlókkal, a pénzekkel, családkutatással és hasonló tudományokkal érintkező heraldika (címertan) szigorú szabályai írják le, minek és hogyan kell megjelennie egy-egy jelvényen ahhoz, hogy lényegre törően kifejező, hiteles és összetéveszthetetlen legyen egyszerre.  Ebből következik, hogy a jól megkomponált címer mesél, kifejez és szimbolizál annak számára, aki megpróbálja legalább elemi szinten megfejteni mindazt, amit a jelvény magába foglal.

Nem véletlen, hogy többen többször is végignézték az általuk ismert vagy ismeretlen helységek címereit, zászlóit. Egy idős néni pedig rögtön az elején felkiáltott: - Ez a mi  címerünk, a Pető családé! Eközben talán még sajgó derekáról is megfeledkezett. Helyette lelki szemei előtt megelevenedett  korábban élt eleinek története, láthatóvá váltak a rég elporladt rokonok  kedves arcvonásai... Íme, erre is jó a címer!