A fenti összeg - bizottsági illetékesek szerint - háromszorosa annak, amiről a G20-ak múlt heti londoni találkozóján megállapodás született. Ebből a keretből a legnagyobb hányadot - 2300 milliárd eurót - a betéteseknek, illetve a pénzintézeteknek felajánlott állami garanciák (egyfajta védőernyők) teszik ki, közel 300 milliárd euróra rúgnak a bankok újratőkésítésére fordított összegek és mintegy 400 milliárd euró a hozzávetőleges összege az egyes bankoknak nyújtott ad hoc (mentőöv-jellegű) támogatásoknak és szerkezetátalakítási intézkedéseknek.

     A legnagyobb összegű állami garanciára Dánia vállalt kezességet, összesen 580 milliárd euró értékben. Őt Németország (400 milliárd euró), Nagy-Britannia (294 milliárd euró), Franciaország (265 milliárd euró) és Spanyolország (200 milliárd euró) követi. Magyarország a tavaly novemberi IMF-EU-Világbanki hitel-megállapodásban szereplő vállalásának megfelelően 300 milliárd forintos garanciaalapot hozott létre, ezt az összeget azonban többször is fel lehet használni, így a ténylegesen igénybe vehető összeg eléri az 1500 milliárd forintot (kb. 5 milliárd eurót).  Ám ez még így is viszonylag csekély summa, mely nemcsak az osztrák állam által kilátásba helyezett 90 milliárd euró mellett törpül el, de még Portugália 20 milliárd eurós vagy Görögország 15 milliárd eurós vállalása mellett is.

    A Bizottság részéről ugyanakkor rámutatnak: a tényleges állami támogatás végső összege jóval alacsonyabb, hiszen az állami garanciák esetében a ténylegesen kifizetett összeg alaphelyzetben a garantált összegnek csak elenyésző részét alkotja – csak azt a részét, amelynél ténylegesen be is váltották a garanciát. A tényleges költségvetési kiadás ugyanis akkor csak realizálódik, ha az állami garanciát lehívják.

    Ami a banki tőkepótlást illeti, e téren a legnagyobb vállalást a német állam tette, amely 80 milliárd eurót különített el a bankok újratőkésítésére. Nagy-Britannia 50 milliárd fontot (63 milliárd eurót), Spanyolország 30-50 milliárd eurót fordít e célra a Bizottság március 31-i határnappal készült összesítése szerint. Magyarország 300 milliárd forintot (kb. 1 milliárd eurót) helyezett kilátásba erre a célra, szintén a novemberi IMF-EU-Világbanki megállapodásnak megfelelően. Ez a Bizottság által ismertetett tagállami tőkepótlási vállalások között a legkisebb – igaz, ilyen vállalást csupán 11 tagország tett, a másik 16-ban a kormány úgy ítélte meg, nincs szükség ilyesmire.

     Egyedi jellegű, ad-hoc beavatkozásnak számító bankmentő intézkedésre viszont Magyarországon nem került sor. Ilyesmiből az EU egészében is összesen csak 17-et számlált össze a Bizottság. A legnagyobb összeget megmozdító állami mentőöv a Dexia és a Fortis bankok talpon maradására adott 150-150 milliárd eurós garancia volt (előbbit Belgium, Franciaország és Luxemburg, utóbbit Belgium egyedül állta). A Fortis tőkepótlásban is részesült 7 milliárd euró erejéig (ezt Belgium, Hollandia és Luxemburg együtt fedezte). A legnagyobb összegű újratőkésítési állami támogatásban az ING részesült, amely Hollandiától 10 milliárd eurót kapott.

     Jonathan Todd, a versenyjogi biztos szóvivője a reálgazdaság megsegítésére eddig a tagállamok által fordított források összegét az uniós GDP 25 százalékára becsülte. A reálgazdaság talpra állítását célzó tagállami programokból a Bizottság eddig 24-et hagyott jóvá. Ezek között szerepel 8 olyan intézkedés, amely az egyedileg odaítélhető állami támogatások maximális összegét 500 ezer euróra emeli (ilyet fogadtak el Német-, Francia-, Lett- és Magyarország, Ausztria, Nagy-Britannia, Portugália és Luxemburg esetében), illetve hitelekhez adott állami kamattámogatás 4 esetben (Németország, Franciaország, Magyarország). Három tagállam kockázatitőke-programjára is rábólintott a Bizottság (Ausztria, Francia- és Németország). Kamattámogatáshoz járult hozzá Brüsszel a „zöld” termékek kifejlesztéséhez felvett hitelek esetében három tagországban (Nagy-Britannia, Spanyolország, Franciaország). Végül pedig hat tagállam esetében hitelgarancia-vállalást a reálgazdaság cégei számára is jóváhagyott (Belgium, Luxemburg, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Magyarország).

   Brüsszel úgy véli, hogy a tagállamok és a Bizottság által összehangolt lépések lehetővé tették a megfelelő támogatási rendszerek és ad hoc intézkedések gyors végrehajtását, anélkül, hogy torzulást idéztek volna elő a belső piaci versenyben. „Az utolsó hat hónap megmutatta, hogy az állami támogatások ellenőrzése kulcsszerepet játszik a gazdasági válság kihívásainak összehangolt módon történő kezelésében… Beavatkozásunk és időnként kemény feltételeink megelőzték azt, hogy a tagállamok beleessenek a protekcionizmus csapdájába és másik országokba exportálják saját problémáikat, miközben elkerültük a pénzügyi összeomlást. Most a pénzügyi szektoré a felelősség, hogy megtisztítsa mérlegfőkönyvét és szerkezetváltást hajtson végre az életképes jövő biztosítása végett” – közölte Neelie Kroes versenyjogi biztos.

Forrás: © 2009 BruxInfo