Ezen a napon a valamikor a falusi legény májusfát állított a kiszemelt lánynak. Ezzel fejezte ki, hogy szándékai komolyak. Amikor pedig felhúzták a bárhol készülő épület falait, annak is májusfa került a sarkára - függetlenül attól, mit mutatott a naptár. A kedves szokás messze  hirdette, mennyire örülnek az építők az addig végzett munka sikerének és tovább serénykednek azon, hogy mielőbb átadhassák rendeltetésének. Hiszen a ház, a létezés legfőbb színtere  az élet értelmét jelentette. Ott születtek és nőttek föl a gyerekek, ott küszködtek a felnőttek, hogy vigyék valamire, ott adták át az öregek a fiataloknak a tapasztalataikat, ott érezte otthon magát a család, melynek minden tagja egyaránt fontos volt.

A madárdalos, orgona- és gyöngyvirág-illatú csodaszép májust  az év talán legígéretesebb hónapja lévén  sok mindenért kedvelték. Aranyat érő esője jó termést ígért. Első napja nem véletlenül lett a munka ünnepe. Kezdetben őszintén szerették, utóbb protokolláris és kötelező jellege miatt mind lejjeb csúszott a kedveltségi listán. Az előre kiadott jelszavakat, a (látszólag) vidám felvonulást, hazánk nagyjainak integetését a tribünről az ingyen virsli és a pohár sör sem tudta egyensúlyba hozni. Még a televízió vissza- visszatérő műsora, a Felvonulók kérték is kimódoltnak tűnt. Ha meg arra gondolunk, hány  focirúgó, gyermekfoglalkoztató családi majálist követett esti veszekedés a bekapott férjjel, nem sírjuk vissza. Ahogy a zászló- és plakáterdő sem hiányzik. Pedig akkor "zengtük a dalt üde, mámoros ajakkal..." De elmúlt az is, míg egy szép május elsején olyan okmány aláírására nem került sor, amelyik azt rögzíti, hogy hazánk alkalmasnak találtatott arra, hogy az Európai Unió tagja legyen. Mintha fonnyadtabbak lennének azok a virágok, amelyeket ennek az eseménynek az emlékére kötöttünk akkor csokorba! Pedig érték az, nem veszendő. Elismerés, megbecsülés és teljesítendő elvárások sora, mert bíznak bennünk. Már csak magunkban kellene hinnünk, nem is kicsit. Legalább ilyenkor, május elsején.

Most megint ünnep előtt állunk. Hívhatjuk falunapnak, közösségi alkalomnak, Európa-napnak, bárminek, millió bajunk ellenére ránk süt a nap, erőt ad, fennen hirdeti, hogy szép az élet. S még szebb lesz, ha mindannyian teszünk érte, hogy még szebb és igazabb legyen!