Mostanság nem szívesen hallunk - olvasunk olyan magyar vonatkozású híreket, amelyek Bolíviával kapcsolatosak. Mostanság szívesen hallunk-nézünk olyan híreket, amelyek Bolíviával  kapcsolatosak. Ilyen például Gátai Hajnalka ihletett fotó-kaleidoszkópja, amely bepillantást enged az előzőn kívül Peru és Ecuador múltat őrző csodáiba is. Mintha szárnya nőtt volna a nézőnek, hogy rövid időre oda repülhessen rajta, át az Óperencián...

Nem véletlenül utalt a Közösségek Házának vezetője, Horváth Lászlóné rövid bevezetőjében  az egykori indiánok misztikus földjére, az ottani hangulatot idézték meg a zenészek is.

(Engem spanyol utazásunkra és a több helyen hallott mexikói utcai zenészekre (is) emlékeztettek.)

Aztán Kutnyánszky Géza vette át a szót, hogy megnyissa a kiállítást. Ő nem idegen Komlón, rokona annak a Kutnyánszky Józsi bácsinak, akit múzeumalapítóként tisztelnek a helybeliek. Családi okok miatt is megfordult hát korábban nálunk a festőművész-tanár, de járt itt tanulmányi felügyelőként is. Érthető ezért, hogy a hivatalos megszólítás után így fordult a hallgatósághoz: "Kedves Itthoniak!" Ez az alaphang határozta meg a folytatás közvetlenségét, miszerint számára a zene mindent elmondott Bolíviáról.

A falakon látható negyven fotó láttán kitárult előtte és a néző előtt a világ, üzen neki(k) az ősi történelem. Nyomon követhető a régi és mai emberek küzdelme a létért, a megmaradásért, arcukról mégis optimizmus sugárzik, öröm és valami mágikus hit abban, hogy élni érdemes mindaddig, amíg van megoldandó feladat. Így válik az olvasmányok alapján irigyelt egzotikum jövőbe mutató útkereséssé, a mozaikokból összeálló folyamatos jelen történelemmé, a  régen volt ősök vadromantika színezte  nyomát taposó mai utódok sorsává.

Mindezt mutatják a nagyon fiatal, 1972-ben született, Gátai Hajnalka felvételei, melyek digitalizálásában, kiállítható formájúvá tételében Dékány Zsolt fotóművész segített. Ahhoz pedig, hogy a tehetséges alkotó, aki magát semmiképpen nem kívánja művésznek aposztrofálni,  érdeklődése földjére utazhasson, közelről tanulmányozni és fényképezni az ottani kultúrát, szponzorok erkölcsi és anyagi támogatása volt szükséges. Nekik, köztük korán eltávozott édesapjának, mondott köszönetet a világot járt, sokat tanuló, másokat tanítani akaró Gátai Hajnalka, aki számára ez a munka igazi élethivatás, szívesen vállalt küldetés.